Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar költőnő szülőfalvában

Itt aztán Flóráról különös dolgok derültek napfényre. Flóra áttért a versírásra, amivel fiatalabb korában csak a maga örömére foglalkozott A család azon még nem ütközött volna meg, hogy Flóra verseket ír, hisz majdnem minden nemesi családban akadt egy titkos verselő, Flóra azonban a verselést egész komolyan fogta fel, a költészetet missziónak tekintette, a bohém társadalom könnyelmű derűjén egyáltalában nem ütközött meg, egy szóval : vérében is poéta volt. Már tizenhatéves korában jelentek meg versei a magyar szépirodalmi lapokban s fiatal korában már érintkezést tartott fenn az irodalmi körökkel. Mentora, aki további versírásra serkentette, nem kisebb egyéniség volt, mint Szemere Pál, a híres esztéta, Kölcsey Ferenc meghitt barátja. 1854-ben a »Hölgyfutár« a csinos, sudár termetű írónő képét közölte, ami bizonyítéka volt, hogy neve a lapokban megjelent versei révén már egész Magyarországon ismert volt. ö tekinthető az első magyar költőnőnek. Első önálló kötete, a «Flóra dalok« huszonkétéves korában, 1859-ben jelent meg s a zsongó szentimentális dalok eljutottak az ország minden zugába. Nem csoda, hogy az akkori idők legjobban olvasott férfilírikusa, a borongó hangú népies poéta — akit az irodalom a Petőfi iskola egyik legértékesebb lantosénak tart — Tóth Kálmán szintén kritikát írt róluk, még pedig biztatót, ami a fiatal költőnőt annyira meghatotta, hogy aranyserleget küldött ajándékba bírálójának. Tóth Kálmán nemcsak körülrajongott költő volt, akinek bús szerelmes versei különösen a női olvasó táborokban szereztek számos rajongót — de korának egyik legdélcegebb férfiaként is emlegették. Flóra csakhamar heves szerelemre lobbant bírálója iránt s Tóth Endrét, a Majthényiak pesti házában gyakran megforduló magyar poétát kérte fel, hogy ejtsie szerét a személyes ismerettség közvetítésének. A Nemzeti Színház legközelebbi előadásán figyelmeztette is a lírikust Majthényi Flóráék páholyára, Tóth Kálmán azonban fel sem tekintett. Nem érdekelte őt a bakfisrajongás, értelmét sem látta az egész ismerettségnek, hisz már akkor tudatában volt a — 95 —