Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar könyvről

töltötte. 1852-ben megmutatta a kódexet Homoky Ignác, teréziánumi magyar tanárnak, ki azt még ugyanazon évben postán Pestre küldte, Toldy Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia titkárának, kinél 10 évig volt. Visszakerülte óta szakadatlanul az ő, illetőleg halála óta Bécsben élő gyermekei tulajdonában volt a kódex, melyet évtizedeken át egy nagy londoni bank safejében őriztettek. Dr. Ehrenfeld Adolf gyermekeitől : dr. Ehrenfeld Alfréd bécsi magánzótól, Ehrenfeld Popp Richárd nyug. osztrák miniszteri tanácsostól, Härtel volt osztrák közoktatásügyi miniszter fiának feleségétől, Ehrenfeld Klárától, Kautzkyné Ehrenfeld Lillytől és Sierckené Ehrenfeld Johannától, mint kizárólagos örökösöktől, sikerült a Magyar Nemzeti Múzeumnak megvásárolnia a kódexet 1925-ben. A felfedező tiszteletére még 1862-ben nevezte el Toldy Ferenc a kódexet Ehrenfeld-kódexnek és azóta is szakadatlanul e néven szerepel irodalomtörténetünkben. Minthogy megszerzésének időpontja összeesett Jókai születésének centennáriumával, (1925), « Jókai-kódex «-nek nevezték el. A kódex megtalálója Ehrenfeld Adolf, Nyitrán született és itt járt gimnáziumba. Atyja Ehrenfeld Béni nyitrai polgár volt. Az intelligens fiú később a bécsi egyetemre került, majd ott is telepedett le s mint ügyvéd Bécsben ismert nevet szerzett. Háza a bécsi előkelő író- és művészvilág találkozóhelye volt. A diákkorában talált és róla elnevezett kódexet haláláig féltve őrizte.» — Dr. Faith «egy« nyitrai házról ír ; a szóhagyomány határozottan azt állítja, hogy a könyv a nyitrai gimnázium padlásáról került elő. Ha tovább kutatunk azután, miként kerülhetett ez a könyv a gimnázium padlására, kalauzunk ismét ez a szóhagyomány. Pozitív és kézzelfogható bizonyítékunk vagy ellenőrzési lehetőségünk nincs. A szóhagyomány szerint Nyitrán a Pár-ucca és a Pokol-ucca sarkán állott egy ház (ma is változatlanul áll), melynek padlásán sok régi könyvet talált a tulajdonos. Minthogy ezekre semmi szüksége nem volt, nem is értett hozzájuk, átküldötte azokat a gimnáziumba, — ott bizonyára majd több «hasznát» veszik. A gimnáziumban ismét csak a — 11 —