Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Budatín mondája

körében« ugyanúgy életét veszti, mint Arany költői beszély ében s a befejezést Szennovitz még tovább színezi. Arany beszélye szerint ugyanis Jakusics életben maradt ; Szúnyogh megőrült. Szennovitz könyve szerint Szúnyogh még abban a csatában esett el, amikor Forgács a várat megostromolta, a Katalinért vívott párviadalban pedig mind a két küzdő vitéz holtan maradt a csatatéren, akiket közös budatíni sírba temettek — Katalinnal. «A park keleti oldalán« — írja Szennovitz — »három hatalmas hárs fonja össze lombját. Azt mondja a rege — itt a pihenője a három halottnak.» Lovcsányi Gyula szintén hasonlóan jegyzi fel a mondát a «Vág és vidéke» című könyvében (Budapest 1881) azzal a különbséggel, hogy Jakusicsot maga Katalin szúrta le. Űgylátszik tehát, hogy Arany János «ferdítései«, melyekre Pintér Jenő rámutat, sokkal közelebb állanak a tényleges mondához mint az a történet, melyet Pintér Jenő a monda autentikus meséjeként idéz. Nem Arany János tért el a szóhagyomány mondájától, — de a Mednyánszkyféle verzió. Ezek szerint tehát kétséges, vájjon Arany János tényleg a Mednyánszky gyűjteményből merítette-e a monda történetét ? Gyulai Pálhoz írt levelében, melyben a »Katalin« keletkezését is megemlíti, erre semmivel nem szolgáltat alapot. Minthogy az Arany-feldolgozás és Mednyánszky-gyűjtemények között ellentétek mutatkoznak ; ezzel szemben Arany feldolgozása majdnem teljesen egyezik azzal a történettel, mely a zsolnakörnyéki nép ajkán ma is él, valószínűnek látszik, hogy Arany-költeményének történeti magvát — közvetlen valamely szlovákiai forrásból merítette. Krčméry professzor közlése szerint ezen a nézeten volt Arany szlovák fordítója és nagy tisztelője : Hviezdoslav is. Budatín * vára ma Csáky Géza tulajdona s ízléses ott* Arany — és általában a magyar irodalom egyöntetűen Budetínről ír. Való azonban, hogy a szlovákiai magyar köznyelv a helyet Budatínnak ismeri. — 82 —