Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Molnár Imre: Kényszermagyarok, a csehországba került magyarok II. világháború utáni történetének fejezetei

84 MOLNÁR IMRE lakosságnak, akik számukra megbízhatóknak bizonyultak, akiket nem fenyegettek kitelepítéssel vagy a deportálással, akik többnyire nem magyar nemzetiségűeknek vallották magukat. Az utasításban szereplő intézkedéseket általában a lakosság megfélemlítésére alkalmazták. A kijárási tilalmat például minden esetben bevezették, de ez olyan zaklatással járt, hogy a magyar lakosok többsége nemhogy az utcára, de a saját udvarába sem mert kilépni. Ügyeltek a rendszabályok a menekültek, a kitelepítés elől elbujdosók felkutatására is. Aki befogadta őket, vétett a szabályzat ellen, és alkalmazni lehetett ellene a megtorló intézkedéseket. A személyek megjelölése „M" (magyar) betű használatáról tudunk a felnőttek esetében. Gyermekek esetében karra kötött kék szalag, illetve nyakba, fehér szalagra akasztott tábla tartalmazta a személyi adatokat is.

1

5 Az udvarok, istállók, melléképületek nyitvatartására adható utasítás a szabad rablás biztosítéka volt, mellyel éltek is az alkalomra várók abban az esetben, ha a kitelepítettnek nem sikerült már korábban biztonságba helyezni hátramaradó javaikat. Például sebtében elkótyavetyélni (sokszor a már jelentkező szlovák telepesnek), vagy a rokonokra bízni. Az intézkedések Endlösung-jellegét erősítették a végrehajtás lebonyolításának tervezett gyorsasága, az utasításban is szereplő, a teljes hírzárlatra vonatkozó intézkedések, a minden körülményre kiterjedő figyelmesség. „Ha már a kiadott előírások nem védik meg kellőképpen a közérdeket, józan megfontolás után újabb tilalmak adhatók ki." És az a kitétel, hogy a parancsok, tilalmak, intézkedések kiadásához semmiféle indok nem volt szükséges, ellenük kifogás vagy fellebbezés nem létezett, végrehajtásuk a kikézbesítéssel, illetve a kihirdetéssel esett egybe. A „hadműveletek" 1946. november 15-én kezdődtek meg, a Párkányi járáshoz tartozó Köbölkúton és a Somorjai járáshoz tartozó Szemet és Gútor községekben.

1

6 A következő fázis a Párkányi járástól nyugatra és Pozsonytól keletre elterülő csallóközi részt foglalta magába, továbbá Párkánytól az Ipolyságig terjedő határszakaszt. A deportálás második fázisa december első napjaiban vette kezdetét az Ipolyságtól Rimaszombatig terjedő határsávban. Itt a deportálás 1947. február 25-ig, azaz összesen kilencvenkilenc napig tartott. Ekkor váratlanul véget ért. Az akció eközben a Tornaijai járást is elérte. A keletebbre fekvő járások (Rozsnyó, Szepsi, Kassa, Királyhelmec, Nagykapos) magyarsága megmenekült a Csehországba való elhurcolástól. Az elszállítandó családokat előzetesen elkészült listák alapján jelölték ki. A listákra az általában öt holdon aluli paraszti birtokkal rendelkező családok kerültek fel. A névsorban akadtak olyanok is, akik személyi bosszú áldozatai lettek. A községek vagyonosabb családjai általában már rajta szerepeltek a Magyarországra szóló áttelepülési listákon (megjegyzendő, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezmény V. cikke alapján 106 398 személyt jelölt áttelepítésre, s emellett a VIII. cikk alapján háborús bűnösként 75 114 személyt jelölt ki egyoldalú áttelepítésre).

1

7 Az akció kezdetét a falu katonasággal való körülzárása jelentette, ami után életbe léptek a biztonsági intézkedések, a kijárási tilalom stb.

1

8 Ezután a kiszemeltek közt szétosztották a járási Munkavédelmi Hivatal által készített kiutaló végzéseket, ún. přidělovací výmer. Ez általában délután történt, amikor a kijelölttel közölték, hogy a házát el nem hagyva kell felkészülnie a másnap reggeli elszállításra, melyre az általános munkakötelezettséget elrendelő 1945/88. számú elnöki rendelet alapján került sor. Érdemes egy kiutaló végzés teljes szövegű fordítását is megismernünk.

1

9 A végzésen szerepelt a végzés hivatalos száma,