Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Molnár Imre: Kényszermagyarok, a csehországba került magyarok II. világháború utáni történetének fejezetei

82 MOLNÁR IMRE számú véghatározattal együtt, akkor erre válaszként megkezdi a szlovákiai magyarok kitelepítését. A fenyegetés akkor vált igazi veszéllyé, amikor az 1946-os párizsi békekonferencia az USA és Anglia vétójára elvetette a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének a Szovjetunió által támogatott csehszlovákiai követelését, és a megoldást az érdekelt felek kétoldali tárgyalásos megegyezésére bízta. Az egyoldalú transzfer békekonferencia általi elvetését, valamint a lakosságcsere ügyében való kétoldali tárgyalások megszakítását a csehszlovák politikai közvélemény egyértelműen a csehszlovák diplomácia vereségeként könyvelte el. A megtorló válaszlépés, miként Csehszlovákia széteséséért most is a csehszlovákiai magyar kisebbség ellen irányult. Ennek eredménye a szlovákiai magyarok Csehországba kerülésének harmadik hulláma lett. „1946. augusztus 6-án és 7-én a központi szlovák nemzeti szervek elhatározták, hogy a szükséges munkaerő biztosításának céljából a dél-szlovákiai magyar lakossággal szemben a köztársasági elnök 1945/88. számú határozata értelmében kényszert fognak alkalmazni. Ennek alapján a központi kormányzat elrendelte Dél-Szlovákia magyar lakosságának általános munkakötelezettségét, amivel egyúttal Dél-Szlovákia lakosságának szerkezeti összetételét is meg akarta változtatni"

1

3 — írja Samuel Cambel. Az általa használt „szerkezeti összetétel" nem más, mint a még meglévő etnikai egységtömbök szétzilálása. A csehszlovákiai magyarság társadalmi struktúrájának erőszakos megváltoztatása ugyanis már az értelmiség elüldözésével, a módos és középparaszti réteg áttelepítésre jelölésével megkezdődött. A „nemzeti szervek" elhatározását a szlovák belügyi megbízott bizalmas utasítása követte, amelyet az összes járási bizottságnak szétküldtek 1946. szeptember 21-én.

1

4 A 117-14. — biz. — 1946. — III./4. számú utasítás a magyarok Szlovákiából való elszállítására foganatosított biztonsági intézkedéseket tartalmazza, a/ A közeljövőben sor kerül a magyar nemzetiségű lakosságnak Szlovákiából való elszállítására, és azoknak a vidékeknek betelepítésére, ahonnan a magyar nemzetiségű személyeket át fogják telepíteni, b/ Erre az akcióra biztonsági szempontból fel kell készülni. Az NB hatáskörébe tartozó SNB alakulatait is igénybe kell venni az elszállítási és áttelepítési akció lebonyolításánál, c/ Tudatában kell lenni annak, hogy ezeknek az akcióknak sima lebonyolítását az érintett személyek ellenállása, az ügynökök tevékenysége szervezetten vagy anélkül, aktívan vagy passzívan zavarhatja. d/ Zavaró körülmények leginkább izgatásban, engedetlenségre való felbujtásban, fegyverrel vagy anélkül, élet vagy vagyon elleni merénylet által, gyújtogatásban, szabotálásban vagy más cselekedetekben nyilvánulhatnak meg, de úgy is, hogy az érintett személyek a hivatalos parancsnak nem engedelmeskednek, elmenekülnek, nem mozdulnak helyükről, sorozatosan megbetegednek, e/ A nemzeti bizottságoknak kötelességük az idézett feladatokat a törvényes keretek között lelkiismeretesen, következetesen és rugalmasan teljesíteni, de nem hanyagolhatják el egyéb teendőiket, f/ Az ONB, az OSK és az OK szervek az 1939/190. számú törvény 2. §-a, valamint az 1941/26-os SZNT-rendelet szerint hatályos preventív tilalmi rendeleteket adhatnak ki, főleg az NB járási főnökének indítványára, de saját kezdeményezésből is. Az MNV és az MNS szervei az 1939/190. számú törvény 29. paragrafusa értelmében az akciónál a biztonsági szervekkel közösen kötelesek együttműködni. A továbbiakban a zavaró körülmények ellensúlyozására, hírszerző és kémelhárító szolgálat kiépítésére, egyes községekben a megszabott esti és reggeli órák közt kijárási