Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)
MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 65 egészségügyi alapismeretek, a természetrajz és a matematika, de nem hiányzott a rajz, az ének, a testnevelés és a kézimunka oktatása sem. Sajnálatos módon a népfőiskolák létrehozására elsősorban az anyagi eszközök hiánya miatt nem került sor, noha alighanem hasznos szolgálatot tettek volna a közművelődés ügyének. A szlovákiai magyar iskolaügy és kulturális élet irányítói arra törekedtek, hogy lehetőleg minden magyar diák használja ki a különböző szervezetek által nyújtott lehetőségeket. Ez a törekvés többé-kevésbé sikerrel is járt, hiszen például a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre, mely a főiskolásokat tömörítette, néhány kivételtől eltekintve valóban egyesítette a pozsonyi magyar főiskolásokat. Oltványi László A szlovákiai magyar főiskolások című cikkében, mely a Magyar Hírlap 1944. szeptember 30-i számában jelent meg, megjegyzi, hogy a MAKK-nak száznyolcvannyolc tagja van, s ebből negyvenhat az orvostanhallgató, harmincöt joghallgató, harminckettő a kereskedelmi főiskolára járó diák, huszonhét a bölcsészhallgatók, huszonnégy a műegyetemisták, hét a gyógyszerészhallgatók, öt a konzervatóriumba, kettő a természettudományi karra járók száma, s volt köztük egy evangélikus teológus, egy testnevelés szakos, valamint egy szociális egészségügyet hallgató diák, rajtuk kívül pedig négy jogászdoktor és három orvosdoktor is. A tagok egyötöde nő volt. A cikk szerzője a jogi, orvosi, gyógyszerészi, természettudományi és műegyetemi pályákat tartja perspektivikusnak, s megjegyzi, hogy túl sokan vannak a kereskedelmi főiskolán, a tanári pályán pedig minimálisak az elhelyezkedési lehetőségek. A diákok túlnyomó része pozsonyi volt. Az egyház, pontosabban a magyar nemzetiségű és a kisebbségi ügy iránt elkötelezett papság is tömöríteni igyekezett az ifjúságot. Említést érdemel a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület működése, melynek országos igazgatója Hladik Ágoston szentszéki tanácsos volt, akit általában a szlovákiai magyarság főpapjaként emlegettek. Ez az egyesület is, akárcsak a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a többi hasonló jellegű szervezet, rendszeresen megtartotta közgyűléseit, intenzív egyesületi élet megteremtésére törekedett, önképzőköröket alakított s alkalmi Kiadványokat (pl. évkönyvet) jelentetett meg. A közművelődés szempontjából rendkívül fontos szerepe volt a Szlovákiai Magyar Kultúregyesületnek, mely több évtizedes múlttal és jelentős hagyományokkal rendelkezett. Az egyesület működését 1939-ben felfüggesztették, ám 1942-ben Csáky Mihály vezetésével folytathatta tevékenységét. A Szlovákiai Magyar Kultúregyesület működésével kapcsolatban a magyarság képviselői hangoztatták, hogy a törvényes keretek között akarnak tevékenykedni, s intenzív munkát kívánnak végezni a politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági szférában egyaránt. A Szlovákiai Magyar Kultúregyesületnek 1942 februárjában, amikor ismét lehetősége nyílt munkájának folytatására, negyvennégy helyi szervezete volt, melyek száma és taglétszáma a következő években folyamatosan emelkedett. A magyar lakosság élénk érdeklődést tanúsított az SZMKE meglehetősen sokrétű munkája iránt. Az egyesület ismeretterjesztő előadásokat, különböző tanfolyamokat, műkedvelő színházi előadásokat, matinékat és műsoros esteket szervezett. Az SZMKE mindenekelőtt a falura Összpontosította figyelmét, feladatául tűzte ki a vidéken élők látókörének kiterjesztését, a magyar lakosság kulturális színvonalának emelését, a könyvek népszerűsítését, a város és a falu közötti kapcsolat fenntartását és kiszélesítését. „Feladatunk, hogy értékesebb magyarokat neveljünk" — jelentette ki az SZMKE 1942 februárjában megtartott közgyűlésén Csáky Mihály. A
