Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)
62 G. KOVÁCS LÁSZLÓ pártegységnek a meggyengítésére törekszik, az az egyetemes magyar érdek és Magyarország ellen vét, és „pártbontónak s nemzetárulónak tekintendő". A szlovákiai magyar nyilas párt szervezőinek követeléseit szemügyre véve láthatjuk, hogy a pozitívan értékelhető célkitűzések mellett — amelyek elsősorban a kulturális élet fellendítésére irányultak — a demagógia szellemében fogant és irreális követelések voltak túlsúlyban: a szlovák állam viszonyainak ismeretében ilyennek kell tartanunk például azt, hogy a magyar nemzetiségű dolgozókat kizárólag magyar munkaadók alkalmazzák, a hivatalos testületek dolgozóinak egyharmada magyar legyen stb. Könnyű elképzelni, miképp akarták a szlovákiai magyarság elszigeteltségét megszüntetni: az egész kisebbséget a nácizmus szolgálatába állították volna. Aligha meglepő, hogy míg a szlovák állam hivatalai nem sok megértést tanúsítottak a nyilasok próbálkozásai iránt, a nemzetiszocialista szellemű Hlinka-gárda lapja rokonszenvvel írt a „magyar bajtársakról", és többek között azt is szemére vetette Esterházynak és követőinek, akik úgymond csak a szlovákok „végtelen türelmének" köszönhetően „írogathatnak és szónokolhatnak", hogy a nemzetiszocializmus eszméitől „mérföldekre vannak". Az idézett cikk szerzője, aki Esterházy azon panaszára reagált, miszerint a Hlinka-gárda több magyarellenes atrocitásban vétkes, azt állítja, hogy a gárda védelmet nyújt a „rendes" magyaroknak, akik alatt nyilvánvalóan a szélsőjobboldali elemeket értette. A Szlovákiai Nemzetiszocialista Magyar Párt létrehozására irányuló kísérletet tehát sem Esterházyék, sem a szlovák államhatalmi szervek nem fogadták megértéssel. A szlovák hivatalok 1944 őszéig az ellenségeskedés és az irredentizmus megnyilvánulásait látták a nyilasok szórványos próbálkozásaiban. Bár 1944 végén és 1945 elején a körülmények már lehetővé tették volna egy szlovákiai magyar nyilas párt megalakítását, erre most — a Magyar Párt feloszlásának idején — sem került sor, ami kétségkívül arra utal, hogy a nemzetiszocialista eszméket a szlovákiai magyarok körében igen kevesen vallották magukénak — csupán azok, akiket már említett memorandumában Szalatnai Rezső „önző zsákmányiesőknek" és „hülyéknek" aposztrofált. „Néha a két típus egyesült" — olvasható ugyanitt. — „Ez az egyesülés produkálta a magyar nácikat, akik azonban csak három hónappal Pozsony felszabadulása előtt (tehát 1945. április 4-e előtt — G. K. L. megjegyzése) tudták kibontani, akkor is csupán az SS-legények segítségével, a nyilas zászlót." Maroknyi fanatikus groteszk haláltánca — ez volt a szlovákiai magyar nemzetiszocialisták produkciója a történelem színpadán. Rövid ideig tartó dicstelen szereplésük szöges ellentétben állt a magyar kisebbség óriási többségének a magatartásával, melyet a legnehezebb napokban is az emberi méltóság megőrzése, a humanizmushoz való hűség jellemzett. A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL Az a terület, amelyen a szlovákiai magyarság jelentős eredményeket ért el, és maradandó értékeket is létrehozott, a kulturális élet területe volt. Több mint négy évtized távlatából ítélve is figyelemre méltónak kell tartanunk az akkori viszonyok között megszervezett kulturális életet, a magyar egyesületek tevékenységét, a sajtó munkásságát, az iskolaügyben elért eredményeket. Említettük már, hogy a Magyar Párt tevékenysége is elsősorban erre a szférára összpontosult. A közművelődésnek a szlovákiai magyarság életében rendkívül
