Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

48 G. KOVÁCS LÁSZLÓ magyarságot és a szlovákokat, és Szlovákországot Magyarországgal ellentétbe hozza". A szövegből kitűnik, hogy Karmasin államellenes törekvésekkel vádolja a szlovákiai magyarokat, ám Esterházy visszautasítja a vádat: „Nincs közöttünk egyetlen olyan magyar ember sem, aki politikai törekvéseivel szemben állna a szlovák állam célkitűzéseivel, de nincs közöttünk egyetlen olyan sem, aki akár a szlovák nemzet, akár a szlovákiai németség ellen izgatna." Megjegyzi, hogy a szlovákiai magyarság „öntudatosan követeli jogait", de ez korántsem azonos a Karmasin által a magyaroknak tulajdonított államellenes tevékenységgel. Amint a fentiekből is nyilvánvaló, a magyarság részvétele a politikai hatalomban a szlovák állam fennállásának egyetlen szakaszában sem vált realitássá, pártjának az élet más területeire kellett összpontosítania a figyelmét — az alábbiakban erről lesz szó. A MAGYAR PÁRT Az 1939—1945 között Szlovákiában működő Magyar Párt annak az Egyesült Magyar Pártnak volt az utóda, amely 1936-ban jött létre a csehszlovákiai magyarság két ellenzéki pártjának, az Országos Keresztényszocialista Pártnak és a Magyar Nemzeti Pártnak az egyesülése révén. Az Egyesült Magyar Párt 1938 őszén állást foglalt a magyarlakta területek visszacsatolása mellett, majd 1938. november 2-a után a Felvidéken fejtette ki tevékenységét. A párt Szlovákiában maradt vezetője, gróf Esterházy János folytatta pártszervezői munkáját, s nagy érdeme van abban, hogy a szlovákiai magyarság politikai pártja 1938 utolsó és 1939 első, fölöttébb zűrzavaros hónapjaiban is fennmaradt, kezdetben Szlovenszkói Magyarpárt, később pedig Magyar Párt néven. Esterházy kezdettől fogva arra törekedett, hogy a párt politikai súlyát minden rendelkezésére álló eszközzel növelje, s pártja számára igyekezett ugyanolyan pozíciókat kiharcolni, mint amilyeneket — politikai harcok nélkül — a németek elértek. Azon volt, hogy a párt irányítása alá vonja a szlovákiai magyarok valamennyi intézményét és szervezetét, ami sikerült is neki, ám végső célját ennek ellenére sem érte el. A Magyar Párt Szlovákia politikai életében sosem töltött be jelentősebb szerepet, sőt pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk, hogy csaknem kizárólag Szlovákia és Magyarország államközi kapcsolatainak viszonylatában volt jelentősége. Gyakorlatilag még arra sem nyílott lehetősége, hogy politikai jelentőségű ügyekben érdemben közbenjárjon tagjainak érdekében. A szlovák politikai élet színpadán csupán egyetlen ember, a pártvezér képviselte, de hogy tevékenysége mennyire korlátozott volt, arról már szóltunk. A Magyar Párt élén a széles jogkörrel felruházott pártelnök állt, aki „a párt ténykedéséért személyesen felelős, politikailag, büntetőjogilag és fegyelmileg". Ő képviselte a pártot az államigazgatás és a hatóságok irányában, ő írta alá a rendeleteket, a jelentősebb okiratokat, gondoskodnia kellett a párt anyagi eszközeinek biztosításáról, döntött a felhasználásukról. Jogosult volt bármilyen szintű pártgyűlés összehívására egy általa megválasztott időpontban, ő nevezte ki az országos pártosztályok elnökeit, a párt különböző szintű szervezeteinek vezetőit, s ő volt a legfelsőbb fegyelmi fórum is. Hatásköre a párt valamennyi ügyére kiterjedt, utasításokat adhatott a párt minden szervének, és jogában állt módosítani őket. Posztjától csupán a fegyelmi bíróság határozata alapján lehetett megfosztani. Esterházy János 1932-től állt az Országos Keresztényszocialista Párt élén, 1936-ban őt