Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 33 Szlovák Néppártjának vezetői között az önálló szlovák állam létrehozásának időpontját illetően nem volt teljes egyetértés, az óvatosabbak ugyanis várni szerettek volna, míg a párt teljesen hatalmába nem keríti az államgépezetet, a hivatali apparátust, a hadsereget, a kulturális életet stb., a radikálisok viszont az azonnali kikiáltást követelték. Mindkét álláspont képviselői egyetértettek abban, hogy csak Németországtól várhatnak támogatást tervük megvalósításához, s nem is csalódtak: 1939. március 14-én Hitler, miután dr. Jozef Tisónak értésére adta, hogy ha a szlovákok elhalasztják az önálló állam kikiáltására kínálkozó „történelmi" lehetőséget, akkor a sorsukra hagyja őket, vagyis Szlovákiát kiszolgáltatja Magyarországnak. (A „történelmi lehetőséget" a csehszlovák állam maradványainak felszámolása jelentette.) A parlamentté átalakuló szlovák tartományi gyűlés döntését már ismerjük. 1939. március 14-én új állam született a háború fenyegette Európában: A Szlovák Köztársaság. Másnap, március 15-én a német csapatok bevonultak Prágába, s rövid idő alatt megszállták Cseh- és Morvaország egész területét. Ezt megelőzően, a március 14-ről 15-re virradó éjjel Berlinbe rendelték a végóráit élő Csehszlovák Köztársaság elnökét, Emil Háchát, s arra kényszerítették, írjon alá szerződést a cseh országrészek német protektorátussá való átalakulásáról. A hónapok óta agonizáló állam sorsa beteljesedett. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZLOVÁK ÁLLAM BELPOLITIKAI VISZONYAIRÓL Az 1939. március 14-én létrejött állam formáját tekintve köztársaság volt, egy a különböző fasiszta diktatúrák közül. Az uralkodó rendszert klérofasisztának nevezhetjük azzal a megszorítással, hogy a hatalom berkein belül mindvégig éles és nem is mindig rejtett harc folyt a náci típusú nemzetiszocialista rendszer mellett, illetve ellene. A szlovák állam 38 000 négyzetkilométer területével és 2 655 053 lakosával Európa legkisebb országai közé tartozott. Talán nem lesz érdektelen, ha a Szlovák Köztársaság lakosságának létszámáról megpróbálunk pontosabb képet adni, hogy ezáltal is tisztábban lássuk a magyarság helyzetét. Megbízhatónak tekinthető adat 1939 januárjából áll rendelkezésünkre. Ekkor összesítették az 1938. december 31-én megtartott népszámlálás adatait. A következő 6 évben népszámlálásra nem került sor. (Ezen adatok szerint Szlovákia lakossága 1938. december 31-én 2 709 533 fő volt, ebből szlovákiai illetőségű 2 556 233 (94,34 százalék), a többi külföldi, illetve csehországi és kárpátaljai illetőségű volt. A felmérés szerint 2 291 203 lakos, azaz 84,56 százalék vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, 67 502 ember (2,49 százalék) magyarnak, 123 419 (4,32 százalék) pedig németnek. Összehasonlításul álljanak itt az előző, még 1930-ban megtartott népszámlálás Szlovákiára vonatkozó adatai: a 3 322 034 fős összlakosságból a szlovákok képviselték a népesség 70,4 százalékát (2 237 816), a magyarok annak 17,2 százalékát (571 952), 4,5 százalék (148 214) vallotta magát németnek, 2,7 százalék (90 824) ruszinnak, 5,2 százalék (173 228) pedig egyéb nemzetiségűnek. A szlovák állam kezdettől fogva a német nagyhatalmi politika sakkfigurája volt, bábállam, melynek léte voltaképpen Berlin kegyétől, „jóindulatától" függött. A náci Németország már 1939 márciusától kezdődően egyre nagyobb befolyást szerzett az újonnan létrejött köztársaság politikai és gazdasági életében, a német tőke egyre inkább domináns szerephez jutott a szlovák iparban és mezőgazdaságban. Németországból szünet nélkül