Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 31 Jelen dolgozat célja a II. világháború alatt is Szlovákiában élő magyarság eletének bemutatása, a teljesség igénye nélkül. Az írás során mindenekelőtt a korabeli sajtóra támaszkodhattam, amely sok érdekes adatot és adalékot szolgáltatott kutatásaimhoz, noha a sajtó által nyújtott anyag meglehetősen egyoldalú. Igaz, csupán a legjelentősebb szlovákiai magyar sajtóorgánumokat vettem figyelembe, a különböző felekezeti, kulturális stb. kiadványok áttanulmányozására ezúttal nem volt mód. Nem kevésbé érdekes anyagot rejtenek a pozsonyi — és valószínűleg az egyéb szlovákiai — irattárak is, melyek feltárására most csak részben került sor. Ami a könyveket, s a folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben publikált tanulmányokat illeti, ezen a téren sokkal rosszabb a helyzet. A szlovákiai magyarságról, amely a jelzett időszakban az ország területén élt, eddig semmilyen összefoglaló igényű monográfia vagy tanulmány nem jelent meg. Néhány könyvben találunk ugyan utalásokat, de támpontokat és értékes inspirációkat csupán Turczel Lajos Ének az éjben című antológiájának tanulmányértékű előszava nyújt. A szlovák történetírás sem tanúsított érdeklődést a szlovák állam területén élt magyar kisebbség iránt, ami bizonyos szempontból érthető, hiszen ez a kisebbség az állam életében sem politikai, sem gazdasági vagy kulturális szempontból nem játszott fontos szerepet, nem befolyásolta lényegesen a szlovák állam történetének alakulását. Mindamellett mégsem volt jelentéktelennek nevezhető: létrehozta sajátságos társadalmi és kulturális életét, saját intézményeit, szervezeteit, s nem utolsósorban részben meghatározta a Magyarországhoz — s közvetve Németországhoz — fűződő viszony alakulását, egyszerre volt a szlovák politikai élet vezetőinek kezében túsz és ütőkártya. (Ugyanez elmondható a Magyarországon élő szlovák kisebbségről is.) A szlovák állam belpolitikai viszonyainak alakulására viszont úgyszólván elhanyagolhatóan minimális volt a magyar kisebbség hatása. Közhelyszámba megy annak hangoztatása, hogy valamely magyar népcsoport vagy bármilyen szórványmagyarság története a magyarság egyetemes történetének szerves része. A második világháború alatti szlovákiai magyarság iránti érdeklődésünket azonban korántsem csak ez motiválja. Meglehetősen ismert — bár megítélésem szerint nem eléggé — a szlovákiai magyarok sorsa az 1918—1938 között fennállt ún. első Csehszlovák Köztársaságban, behatóan ismerhetjük a szocializmust építő csehszlovákiai magyarság életét az elmúlt negyven év alatt, de az 1938—1948 közötti évtized „elfelejtett évtizednek" tűnik. A SZLOVÁK ÁLLAM JELLEMZŐ VONÁSAIRÓL A szlovák állam 1939. március 14-én jött létre, miután az 1919 óta működő, nagy befolyással rendelkező klerikális és autonomista Hlinka Szlovák Néppártjának vezetője, dr. Jozef Tiso Berlinben a Hitlerrel folytatott tárgyalások során elfogadta a német birodalom vezérének javaslatát, s az 1938. október 6-a óta autonómiát élvező szlovákiai tartományi gyűlés a német fővárosból visszaérkező pártvezér indítványát magáévá téve egyöntetűen az önálló állam kikiáltása mellett foglalt állást. A szlovák állam megteremtéséhez vezető út egyik legfontosabb állomása az 1938. szeptember 29—30-i müncheni döntés volt, melynek értelmében Európa vezető hatalmai — Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország — Csehszlovákia képviselőinek érdemi bevonása nélkül döntést hoztak arról, hogy a prágai