Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében

ÁLLAMI ÉS NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÉNYEZŐK 23 csekély mértékben biztosította a nemzetiségi társadalmak szabad nemzeti fejlődésének lehetőségeit, és teljesen megkerülte, sőt a politikai magyar nemzet oszthatatlanságának hangsúlyozásával implicite kizárta a magyarországi szlovákok, románok, szerbek, németek, ruténok nemzeti individualitásának elismerését.

5 A nemzetiségi igények, politikai programok és a magyar nemzeti szempontokhoz igazított állami, kormányzati, törvényhatósági érdekek konfliktusa ekképpen kezdettől fogva a dualizmus kori Magyarország egyik legsúlyosabb szervi bajaként jelentkezett. A disztributív nemzetiségi jogalkotás szellemének visszoszorítása, valamint a kormányzati rendeletekben a hetvenes évek közepétől fel-feltűnő restriktív és diszkriminatív jellegű egyesületi, sajtó- és iskolapolitikai rendelkezések híven tükrözték a magyarországi föderalizmus pozícióinak gyengeségét, illetve a magyar centralizmus — államnacionalizmusból táplálkozó — vitalitását. Tény, hogy a szlovák nemzetiségi régió feletti szimbólikus és tényleges hatalomért folytatott magyar—szlovák, központi-regionális küzdelemben egyik félnek sem sikerült megvalósítani szándékait: sem „Slovensko", sem a „Felvidék" nem vált egyértelműen meghatározott, még kevésbé közigazgatási értelemben is szentesített, valóságos régióvá. Pedig — amint azt az 1918. végén a forradalmi magyar kormány nemzetiségi minisztériuma által javasolt, de minden tekintetben megkésett és időszerűtlen „tót impérium"-féle autonómiaterv bizonyítja — meg lehetett volna találni Szlovákia számára — akár a dualizmus kori Magyarországon belül is — a nemzeti önigazgatás feltételeit. A kis nemzetek egyenjogúsításának útja a Duna völgyében azonban nem a nagy állami egységek föderalizálása, hanem a nemzeti kis államok kialakulása irányába kanyarodott el. A dualizmus kori magyarországi szlovák nemzeti társadalom fejlődését befolyásoló állami és nemzeti integrációs tényezők, folyamatok vázlatos ismertetése alapján az alábbi mozzanatokat véljük meghatározónak. A soknemzetiségű történeti magyar állam társadalmi, gazdasági szerkezetének egységesülése irányába ható integrációs folyamatok óhatatlanul szembetalálták magukat a magyarországi nemzetiségek nemzeti integrálódási törekvéseiben testet öltő ellenállással. Ez a szembenállás csak tovább éleződött, miután a századforduló táján a magyar államnemzeti egyesülés eszméje egyre erőteljesebben a magyar nemzetállam megteremtésének illuzórikus célkitűzése váltotta fel. Az utóbbi igyekezet azonban a magyarországi iparosodás és városiasodás szűkös belső forrásai, egyenetlen területi realizálódása miatt fennakadt a nemzetiségi régiók kisbirtokos paraszti tömbjein és egyre élesebben szembetalálta magát a nemzetiségi társadalmak alsó rétegeibe is leszivárgó nemzeti-nemzetiségi közösségtudat ellenállásával. A magyarországi szlovák társadalom ugyan 1918-ig nem jutott el a kelet-közép-európai nemzetiségi mozgalmak döntő fázisát jelentő tömegmozgalmi szakaszba, de a mozgalom agitációs periódusának eredményeként a nemzetiségi integráció az egész régióra és az összes társadalmi osztályra kiterjedt. Ez a tény ad magyarázatot arra, hogy az együttesen 1 millióra tehető emigrációs, migrációs és asszimilációs veszteségek, valamint a magyar kormányzat szlovákokkal szemben egyértelműen negatív felvidéki politikája ellenére a szlovák társadalmi nemzeti integrálódás az ország többi nemzetiségéhez hasonló ütemben folyt le. A nemzetiségi integrációs folyamatok részben a magyarországi gazdasági, társadalmi, de főként politikai és közjogi emancipálódás csekély esélyeit tapasztalva, valamint a balkáni nemzeti átalakulások példáját és a szomszédságban lévő azonos, illetve rokon nemzetek radikálisabb nemzeti magatartásmintáit feldolgozva már a világháború előtti években