Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében

ÁLLAMI ÉS NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÉNYEZŐK 13 13 többségében szükségszerű kísérőjelenségét jelentette. A történelmi magyar állam középpontjában elhelyezkedő magyar és a körülötte periférikusán elhelyezkedő nemzetiségi régiók között a tőkés gazdasági fejlődés erőteljes, igaz, távolról sem egyenletes kibontakozása következtében minőségileg új kapcsolatrendszer körvonalai bontakoztak ki. E tekintetben éppen a szlovák régió kapcsolódott legközvetlenebbül a dinamikus iparosodásnak teret adó központi magyar régióhoz, mindenekelőtt az ország fővárosához. A felvidéki munkaerő százezres nagyságrendben áramlott az ország magyarlakta városaiba, régi és új ipartelepeire, hogy ott munkát, megélhetést és egyre nagyobb tömegekben új otthont találjon. A hivatalos magyar nemzetiségi politika irányítóit többször is megkísértette a gondolat, hogy a belső munkaerő-vándorlás szabályozásával felgyorsítsák a magyarosodás folyamatát: már az 1880-as években felbukkant az asszimilációs mozgások aktív befolyásolásának igénye, amely az etnikailag átértelmezett „egységes magyar politikai nemzet" vágyképe megvalósításának kedvező eszközét látta az iparosodásban és a városba költözés jelenségében. Az ország gazdasági adottságai, a hagyományos iparvidékek megújulása, az állami beavatkozás gazdasági és jogi akadályai mindazonáltal csak néhány esetben vezettek magyar nemzeti célokat szem előtt tartó kormányzati intervencióhoz.

1

5 Ugyanakkor a századforduló évtizedeinek nagy migrációs mozgásai — pusztán a nemzetiségi régiók negatív migrációs mérlege folytán — közvetlenül is visszahatottak a nem magyar nemzetiségi társadalmak belső szerveződésére, nemzeti integrációjára.

1

6 A szlovák nemzetiségi régiók különböző értelmezése miatt a vonatkozó szakirodalom meglehetősen sokféle adathalmazzal dolgozik: a korabeli magyar és szlovák statisztikai feldolgozásoktól a mai munkáig a dualizmus kori szlovák régiót, illetve az 1918 előtti „Slovenskót" azonosították már 10, 11, 14, 15, 16, 18, 19 vármegye, újabban pedig a mai Szlovákia területével is.

1

7 A társadalmi szerkezet változásainak nemzetiségek szerinti nyomon követésére alkalmas adatsorok nagyobbrészt csak vármegyei bontásban állnak rendelkezésre. Ezért az alábbiakban mi is a 20%-nál nagyobb szlovák népességet felmutató 15 vármegye népszámlálási adataiból indulunk ki.

1

8 Ezen a területen a szlovákok aránya 1910-ben már csupán 52,8% volt. Az itt található 1,1 milliónyi magyar népességnek közel 90 százaléka a vegyes lakosságú vármegyék nyelvhatárától délre eső részen élt, míg a kétszázezer felvidéki német többsége három nyelvszigetet, a Pozsony környéki, Garam menti és szepességi német tömböt alkotta.

1

9 A közigazgatási és etnikai kritériumok alapján kijelölt 15 vármegyényi régióra, akárcsak az egész országra az agrárnépesség magas arányának fokozatos visszaszorulása, illetve az iparban foglalkoztatottak számának lassú emelkedése volt a jellemző. Míg az országos arányszámok 1890-ben és 1910-ben 70,8, illetve 62,5%-nyi agrárnépességet jeleztek, a 15 felvidéki vármegye megfelelő arányszámai: 68,2%, illetve 61,3% voltak. Egyes számítások szerint a régió szlovák nemzetiségű agrárnépessége a fent jelzettnél mérsékeltebben ugyan, de arányszámokban csökkent, abszolút számokban azonban ez a csoport az egész korszakban növekvő tendenciát mutatott.

2

0 Az agrárnépességen belül az egyes kategóriákban rendkívül sokatmondó a régió magyar—szlovák arányszámainak összehasonlítása. A nagybirtokosok közt az 1543 ide sorolható szlovák kereső és eltartott a csoport 15%-át jelentette, szemben a 7085 fős felvidéki magyar nagybirtokos csoport 69%-os részesedésével. A legnagyobb aránytalanság a csoporton belül természetesen az 1000 holdon felülieknél volt, ahol 10:678, azaz 1,3%:86,3% volt