Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században
POZSONY VÁROS NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE 131 A következő három népszámlálás során a lakosság felekezeti hovatartozását már nem tudakolták. A görög katolikusok és görögkeletiek számának emelkedése nagyarányú, Kelet-Szlovákiából történt bevándorlásra vall. Az elköltözött magyar reformátusok helyét is keletről jött szlovák anyanyelvű reformátusok pótolták, akik részére külön szlovák istentiszteleteket vezettek be. Ezért történhetett meg, hogy a református hívek némileg gyarapodtak is. Az evangélikusok száma viszont a beköltözések folytán megkétszereződött. A felekezetenkívüliek számának csökkenése azzal függ össze, hogy 1930-ban az egyházból kilépettek túlnyomó része cseh (részben szudétanémet) volt, akik 1938 után visszatértek szülőföldjükre. A csehszlovák (huszita) egyház is emiatt vesztette el tömegeit, amihez az is hozzájárult, hogy az önálló szlovák állam idején ennek a felekezetnek a működését betiltották. A csehtestvérek úgy menekültek meg, hogy testületileg beléptek a magyar református egyházba, és istentiszteleteiket is a református templomban tartották 1945-ig, amikor is újra önállósultak. Feltűnően nagy az „egyéb felekezetűek" száma, akik alatt nyilvánvalóan nemcsak baptisták, adventisták, metodisták, ókatolikusok, unitáriusok, iszlám hitűek stb. értendők, hanem föltehetőleg a huszitákat is ide könyvelhette az adatokat feldolgozó, részben tájékozatlan statisztikai hivatali személyzet. Jóval konszolidáltabb körülmények között zajlott le az 1961. március 1-jei népszámlálás, amelynek részletes eredményeit az akkori új közigazgatási beosztás szerint részletezve is közzétették. Az Óváros, illetve a történelmi Pozsony területén volt az I—IV. és a VII. kerület (utóbbi a Trnávka — Dornkappel), a városhoz csatolt községek pedig az V. (Ligetfalu), VI. (Dévény és Károlyfalu), valamint a VIII—XII. kerületet (Főrév, Szőllős, Récse, Lamacs, Pozsonyhidegkút) alkották. A szlovák főváros lakosságának nemzetiségi megoszlása 1961-ben a következő volt: Óváros Csatolt közs. Összesen szlovák 175 097 44 021 219 118 cseh 9 412 1 736 11 148 magyar 5 854 2 460 8 314 német 924 344 1 268 orosz, ukrán 697 95 792 egyéb 956 200 1 156 192 940 48 856 241 796 3 1 Az 1970. december l-jén tartott népszámlálás idején Pozsony a csatolt községekkel együtt öt kerületre volt osztva. Ezek a következők: I. Staré Mesto (Óváros), II. Ružinov (Rosenheim, Rózsaotthon + Főrév), III. Vinohrady (Szőlőnegyed -I- Récse + Pozsonyszőllős), IV. Devín (Dévény + Károlyfalu + Lamacs + Pozsonyhidegkút), V. Petržalka (Ligetfalu -I- Zabos + Pozsony dunántúli határa). E népszámlálásnál a magyarok összlétszáma meghaladta a csehekét. A zsidókat, mint nemzetiséget már 1961-ben nem vették számba. A város történelmi magjának és a csatolt községeknek az adatai egybeolvadtak.
