Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban

108 SZABÓ KÁROLY Áttelepített magyar szlovák 1946-ban — 8630 1947-ben 31 184 29 066 A cserekvótába beszámítandó menekültek 25 925 — Összesen 57109 37 696 (A Népjóléti Minisztérium 38 458 menekültet tartott nyilván. Ezek közül csak azok voltak a cserekvótába beszámíthatók, akik az egyezmény megkötéséig, 1946. február 27-ig menekültek Magyarországra.) 1948 elején a magyar áttelepítési kormánybiztos közölte a külügyminiszterrel, hogy a paritásos csere 1947. év végéig erősen aktív magyar mérleget mutat. Ennek ellenére a külügyminiszter úgy döntött, hogy a paritásos lakosságcserét folytatjuk. A telepítési szervek szokásos havi tárgyalására így 1948 februárjában Pozsonyban került sor, ahol többek között az 1947-ben lefolyt népcserét is értékelték. Az értékelő magyar— csehszlovák vegyes bizottság jelentése alapján megállapítást nyert, hogy a csehszlovák fél több, a pöstyéni jegyzőkönyvben rögzített megállapodást nem tartott be. Átlépte a vagyoni kvótát (2,47 kat. hold/fő), több volt a földművescsalád és a 25 000, a kvótába beszámítandó menekültön túlmenően a paritást sem tartotta be. A tárgyaláson a csehszlovák fél — a vagyoni kvóta csökkentése érdekében — ígéretet tett, hogy ezentúl már csak szegényebb családokat fognak áttelepítésre notifikálni. Ami a diszparitást illeti, az még nem eldöntött tény, mondották. Áz 1946-ban egyoldalúan áttelepített szlovákok száma adott. Ezzel szemben a 25 000 magyar menekült névjegyzékét még nem vizsgálták felül. Nyitott kérdés még, hogy közülük mennyi felel meg az egyezményhez csatolt függelék erre vonatkozó részének. Ilyen előzmények mellett 1948. március 1-én újra megkezdtük az áttelepítéseket úgy, hogy most már éber figyelemmel kísértük, vajon a csehszlovák fél betartja-e a februári tárgyaláson tett ígéreteit. Sajnos a vagyoni kvóta csökkentésére tett ígéretet nem tudta betartani, mert hisz gazdag portákra volt szükségük, hogy kielégíthessék a szlovák áttelepülők igényeit. De ennél is nagyobb probléma lett a diszparitás. Magyarországon 1948 tavaszára annyira konszolidálódott a gazdasági helyzet, hogy az áttelepülésre jelentkezett szlovákok közül egyre többen vonták vissza áttelepülési szándékukat, s így az ikresített szlovák családok közül egyre kevesebben érkeztek meg. A magyar áttelepítési kormánybiztos — látva ezt —, hogy az amúgy is nagy diszparitás ne növekedjék, egymás után tiltotta le a már felkészült magyar áttelepülő csoportok szerelvényeinek indítását. De a folyamat nem állt meg, az összeírt és felkészült, de át nem telepített magyar családok száma egyre növekedett, s az intézményes népcsere kezdett már áttekinthetetlenné válni. Ezért a magyar kormánybiztos 1948. április 12-ére rendkívüli tárgyalásra hívta meg a Szlovák Telepítési Hivatal képviselőit. A tárgyaláson a diszparitás kiegyenlítésére a csehszlovák fél egyoldalú szerelvényeket ígért. Mi sem természetesebb, hogy ezt nem tudta betartani, annak ellenére, hogy ígéretét a májusi tárgyaláson a leghatározottabb formában megismételte. így a diszparitás egyre nőtt, a visszatartott magyar családok száma ugyancsak, minek az lett a következménye, hogy a magyar áttelepítési kormánybiztos a külügyminiszterrel egyetértésben 1948. június 12-én a