Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban
A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK LAKOSSÁGCSERE 99 A második világháború utolsó éveiben a csehszlovák emigráció azt a célt tűzte ki, hogy a második Csehszlovák Köztársaságot nemzeti államként szervezi újjá. Céljai eléréséhez a nagyhatalmakon kívül 1944 őszén egy új, a hazai szlovák politikai erőt is meg kellett nyernie: a besztercebányai felkelés szervezőit és vezetőit, a Szlovák Nemzeti Frontot, illetve annak vezető erejét, Szlovákia Kommunista Pártját, mely ekkor még nem számolt a magyarok és a németek kitelepítésével. (Gustáv Husák: Svedectvo o slovenskom národnom povstaní. Bratislava 1975. 280.) Sőt! Karol Šmidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke moszkvai tárgyalásai során —1944 őszén — a magyarokról így nyilatkozott: szemben a németekkel, a magyarok rendesen viselkedtek, többségükben demokraták, de sokan baloldali őrientációjúak. (Nové Slovo, Bratislava 1969. V. 1.) Ennek ellenére 1945 telén már elfogadták az emigráció álláspontját. Gustáv Husák Szlovákia Kommunista Pártjának 1945. február 28-án megtartott konferenciáján ezt így indokolta: a szlovák parasztok és munkások, akiket a gazdag déli területekről kiszorítottak és felűztek a hegyi zugokba, meg kell hogy kapják ezt az ősi szlovák területet, hogy megfelelő életet élhessenek. (Svedectvo..., 629.) így Moszkvában 1945. március 22-én az új kormányprogramot tárgyaló értekezleten a nemzeti kérdésben már egységes volt az álláspont. A kormányprogram-tervezetet a CSKP terjesztette elő. Ez 16 fejezetből állott, tizenegyet Klement Gottwald, hármat Václav Kopecký, egyet Zdeněk Nejedlý, egyet pedig Adolf Procházka és Ludvik Svoboda szövegezett. (Andrej Kováč: Košický vládny program. Bratislava 1977. 28.) A magyarok jövendő jogállását érintő VIII. és XV. fejezetet vita nélkül elfogadták, s így semmi akadálya nem volt annak, hogy Kassán, Csehszlovákia akkori ideiglenes fővárosában 1945. április 5-én kihirdessék. A Kassai Kormányprogram VIII. fejezete kimondotta, hogy minden magyar elveszti csehszlovák állampolgárságát, kivéve azokat, akik aktívan harcoltak a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért. A XV. fejezet pedig a magyar középiskolák bezárását vette programba. A Kassai Kormányprogramot a szlovákiai magyarság megdöbbenéssel fogadta. Különösen Pozsonyban volt nagy a megrendülés. Hogy tegyenek ellene, a 4/1944. számú SZNT rendelet értelmében feloszlatott Magyar Párt helyi vezetői, a volt pozsonyi magyar sajtó baloldali képviselői, élükön Szalatnai Rezsővel, megalakították a Pozsonyi Magyar Végrehajtó Bizottságot, mely 1945. április 13-án a Pozsonyi Nemzeti Bizottságnál írásban tiltakozott a magyarokkal szemben kilátásba helyezett intézkedések ellen, tiltakoztak, hogy a magyarokat ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint a németeket vagy a Hlinka gárda tagjait. Majd 1945. április 19-én a csehszlovák kormányhoz, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz benyújtották „Emlékirať'-ukat, melyben azt bizonyítják, hogy a szlovákiai magyarok az „önálló" Szlovák Államban nem működtek együtt a németekkel, a szlovák fasisztákkal. A szlovákiai magyarok pártja, a Magyar Párt, az egyetlen antifasiszta párt volt. A szlovák parlament egyetlen ellenzéki pártja. Sajtója pedig az antifasizmus adekvát példája. Tagjai közül sokan fogságot szenvedtek Illaván! Az üldözött cseheknek, zsidóknak mindenkor segítettek. Ezeket méltányolva igazságos elbánást kérnek!
