Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben
176 KÖRKÉP Kisebbségi szellemi életünknek rengeteg kóros tünete van. S betegségünk annyira ragályos, hogy egy egészségesebb, fejlettebb kisebbségi közösséget, alkotni, dolgozni akaró szellemi embersorsot is képes lenne elpusztítani. Az is baj, hogy szellemi életünk még mindig „egyarcú", irodalomcentrikus. S ráadásul — erkölcsi tartását illetően — ez az irodalmi élet se feddhetetlen mindenkor. Központi lapjaink legtöbbjére az egyoldalúság, a langyosság jellemző. Soksor alig találni bennük egy-egy jó gondolatot; információközléseik se meggyőzőek. Az efféle újságírás aztán nem nevezhető műfajnak. S ráadásul lapjaink a nemzetiségi lét egyéb területeivel foglalkozó munkáknak is csak nehezen adnak helyet. Tehát azokat a szűkös lehetőségeket se tudjuk kihasználni, melyek félig-meddig adottak lennének. Dobos László a fent említett interjúban többek közt kiemelte, hogy az Irodalmi Szemle már az induláskor igyekezett azt a bizonyos „egyarcúságot" kikerülni. Ezt úgy próbálták megoldani, hogy helyet adtak a szociológiának, a történelemnek, a néprajznak, a nyelvészetnek, a publicisztikának stb. Az utóbbi időben én másféle törekvéseket fedezek fel e lapban. Mintha az irodalom berkein kívül eső tanulmányok fokozatosan kiszorulnának belőle. Igaz, hogy a Szemle irodalmi és kritikai folyóirat, ám amíg meg nem oldódnak a tudományos életünkkel összefüggő problémák, mégiscsak vállalnia kell mást is a szépirodalmon kívül. Az is igaz, hogy kiadták már a Mindenes Gyűjtemény néhány kötetét, ám ez korántsem tudja felvállalni azt a munkát, amit egy havonta megjelenő folyóiratnak kellene elvégeznie. Az utóbbi időben egyre inkább beszédtéma kisebbségi magyar irodalmi körökben, hogy szükségünk lenne már egy új, a fiatalok számára fenntartott irodalmi lapra. Magam is irodalomkedvelő, azt pártoló és népszerűsítő, s bizonyos értelemben művelő ember lévén, az ötletet támogatom, ám létjogosultságát akkor, ha tudományos életünk nem kap önálló lapot, megkérdőjelezem. Mert az utóbbira helyzetünkben sokkal nagyobb szükség lenne. Arról van ugyanis szó, hogy a Szemle igyekszik kimondottan irodalmi lappá válni. Most már csak az a kérdés, kap-e ezzel egy időben a csehszlovákiai magyarság egy tudományos, tudománynépszerűsítő lapot is? Ha nem, s ha a néhány tudományos, elsősorban társadalomtudományi jellegű írás egyetlen rangos folyóiratunkból is kiszorul lassan, akkor vajon hol publikáljanak tudományos életünk képviselői? Ha kisebbségi életünk irodalomcentrikus marad, annak beláthatatlan következményei lesznek, s a csehszlovákiai magyarság jelentős része fordul el a magyar nyelvű írásbeliségtől. Egy kisebbségi központi múzeum felállítása szintén régi óhajunk. Már 1980-ban is többen szóvá tettük ennek szükségességét a dunaszerdahelyi nemzetiségi néprajzkutató konferencián. Azóta sajnos jóformán semmi sem történt. Pedig egy ilyen intézmény többféle funkciót is betölthetne; tehetséges szakembergárdájával szellemi életünk megannyi fehér foltját tüntethetné el. Szakmailag is, módszertanilag is irányíthatná például Szlovákia magyarlakta tájain a gyűjtőmunkát; szervezhetné és támogathatná az önkéntes kutatók tevékenységét; pályázatokat írhatna ki, módszertani és tudományos publikációkat jelentethetne meg stb. Ezenkívül szakmai felügyelete alá vonhatná a Csemadok helyi szervezetei által létesített tájházakat, honismereti, helytörténeti gyűjteményeket stb. Egy központi adattár felállítása úgyszintén elengedhetetlen feltétele manapság a szakszerű és eredményes kutatómunkának. Bizonyára meggyorsítaná a legszükségesebb teendők elvégzését. Egy ilyen adattárba helyezhetnénk el a publikálásra nem került szakdolgozatok vagy pályázatokra benyújtott kéziratok egy-egy példányát; itt kellene tárolni a csehszlovákiai magyarságra vonatkozó összes hungarológiai adatot és kész anyagot.
