Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 171 Néhány szót még a hazai magyar könyvkiadás lehetőségeiről. Kívánatos lenne fokozatosan egyre több olyan kiadványt megjelentetni, melyekben a csehszlovákiai magyar szerzők bennünket érdeklő és érintő témákról írnának. Ez egyrészt fokozná saját tudományos kultúránk mégbecsültségét, másrészt mozgósítaná a szakembereket. Szükség lesz egy jól kiépített és hatékony intézményrendszerre. Ez egyrészt tudományos társaság és szakbizottságok formájában, másrészt egy központi múzeum és annak „fióküzemei" létrehozásával oldható meg. Tekintettel a csehszlovákiai magyarság területi elhelyezkedésére, fontosnak tartom a területi szintű szervek (pld. albizottságok) létrehozását, és ezek operatív kapcsolatának megoldását a központtal, hogy a távolabbi régiók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. A megoldás elképzelhető a Csemadok védnöksége alatt, de jó lenne a tudományos akadémiát is bevonni a munkába. Az adattár létesítése is fontos, különösen ha megfelelő kapcsolatot alakíthat ki a környező államok intézményeivel, adatszolgáltatásaival; forrásmunkák felkutatása, bibliográfiai munka is elképzelhető ezen a szinten. Az autodidakta művelődés segítése (sok területen magamat is ide sorolom) bővítené az érdeklődők körét, ami segíthetné a szélesebb körű kutatómunkát és az ismeretek terjesztését. Az ösztöndíjrendszer esetleges alkalmazása teret nyithat olyan tehetséges fiatalok előtt, akiknek a lehetőségei korlátozottak. A tervek és elvárások talán merésznek tűnnek, hiszen sok teoretikus még azon is vitatkozik, hogy van-e egyáltalán csehszlovákiai magyar irodalom. Mégsem a kétkedők szavára kell adni, hisz kezdeményezés és hit nélkül sok minden nem, vagy csak később és másképpen valósul meg. CSÁKY KÁROLY 1 v Csehszlovákiai magyar kisebbségi tudományról beszélni éppen olyan merész dolog, mint tagadni annak létezését. Azt hiszem, a létezést, illetve a fogalom tisztázását illetően az ankét szervezőinek s még jó néhányunknak is lehetnek bizonyos kétségei. Ha ugyanis elfogadjuk az értelmező szótárunkban közölt meghatározást, mely szerint „A tudomány a természet, a társadalom és gondolkodás törvényszerűségeiről, valamint a környező világ megismeréséről és tervszerű befolyásolásának módjairól szóló igazolható ismeretek rendszere", akkor általánosságban véve aligha lehet szó nálunk kisebbségi tudományról. Mert vajon hol íródnak itt szakdolgozatok anyanyelvünkön, mondjuk a természetről, a környező világról; hol jelennek meg a lélektannal, a gyógyászattal vagy akár az agrárgazdasággal foglalkozó eredeti tudományos művek magyarul? Ha viszont egyetértünk a definícióval, hogy a kisebbség az adott állam nemzeti jellegét meghatározó néptől nyelvében és történelmében különbözik, akkor mégiscsak beszélnünk kell valamiféle kisebbségi szellemi életről, esetleg egynéhány sajátos tudományág létezéséről. Hisz az itteni magyar nemzetiségnek néhány évtizede van anyanyelvi sajtója, könyvkiadója, iskolahálózata, színháza kulturális szervezete stb., s ezek az eltelt időszakban (talán) letettek valamit az asztalra; alkottak és létrehoztak valami olyat, mi nyelvében, kultúrájában, egyéb specifikumaiban különbözik másokétól. Úgy gondolom, magyar kisebbségi tudományról beszélni Csehszlovákiában a szó tágabb értelmében nem lehet. Hiszen nincs egyetlen tudományos (de még csak tudományt szervező) intézetünk se. Még olyan se (bár csak rövid ideig létezett), mint a két háború közti Masaryk Akadémia. Az itteni magyarságnak nincs egyetlen anyanyelvi, eredeti csehszlovákiai magyar munkákat