Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában
NYÉKVÁRKONY NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA 69 a nagybeteghez hívtak orvost, mert a kezelés drága volt. Gyógyteákat ittak. Gyomorbántalmakra a székifű virágját és az ezerjófüvet használták. A hársfa- és bodzavirágból készült teát légúti megbetegedésekre és megfázás ellen fogyasztották. Az iglicetövist köszvény elleni gyógyszernek és vizelethaj tónak gyűjtögették. Az akácvirágot izzasztónak, a fehérürmöt gyomorbántalmakra használták, a kövértyúk levelét sebekre rakták. A földiszeder leveléből és csipkebogyóból teát főztek. A pemetfüvet és ökörfarkkórót köhögés mérséklésére tartották jónak. Az útilapu levelét borogatásul alkalmazták gyulladás, sömör leküzdésére. Afekete nadály ŕvagy madárgyökeret légzési zavarokkal küszködők számára gyűjtögették. Felhasználták még gyógyszer helyett a kutyatejet, cicfárkot, kakukkfüvet, kökényt, szarkalábot, csalánt, levendulát, mályvát, farkasalmagyökeret, a dió belső héját stb. A fenti felsorolás korántsem teljes. A korszerű orvosi ellátás bevezetésével a gyűjtögetett növények száma csökkent, ma már csak a kamillát, hársfát, bodzát szedik. A fiatalok a fentebb említett növények nagy részét már nem is ismerik. A századfordulón a kenyérsütésnél felhasznált vadkomlót is gyűjtötték, ha szükséges volt, a szomszéd határba is elmentek érte. Emlékezetben él már csak a 20-as, 30-as években még főzeléknek szedett kutyanyelv, csalán, répalevél. A gombázás itt nem volt általános. A nők, illetve a gyerekek szedtek néha gombát. Ismerték a csiperke-, a pöfeteg- és a fűzfagombát. A gombát friss állapotban párolva, tojással fogyasztották leggyakrabban. A gomba szárítással történő tartósítására néhány adatunk van csupán. Levest, pörköltet is készítettek gombából. Összegzésként elmondható, hogy kevés gombafajtát ismertek, sokan féltek a gombától, így a gombából készült ételek ritkán szerepeltek a családi étrendben. A csömínyék mízit, ha lehetőségük volt rá, elvették, betegek gyógyítására, édesítésre használták fel. A határban termő vad gyümölcsöt leszedték, gabona között megérlelve elfogyasztották. Erre azért volt szükség, mert a Csallóközben kevés volt a gyümölcs. Összegzésképpen megállapítható, hogy a múltban oly fontos nyersanyaggyűjtő tevékenység a XX. század 50-es éveire Nyékvárkonyon visszaszorult, inkább csak a szórakozásként űzött halászatra, gyógynövénygyűjtésre korlátozódott. A táplálkozás nyersanyagszükségletének elenyésző részét fedezték gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal. A nyersanyag megszerzésének másik módja, mely arányait tekintve szintén nem volt meghatározó, a kereskedelmi hálózat igénybevétele, vagyis a vásárlás. A paraszti gazdaságokban ez volt a legjelentéktelenebb. Ásványi anyagokat, sót, cukrot, néhány fűszerfélét, világításhoz szükséges olajat, gyufát és más kisebb használati cikkeket vásároltak csupán. A süvegcukrot nagyobb darabokban mérték, a sót úgyszintén. A fűszerek közül borsot, babérlevelet, fahéjat (cimet) vettek boltból. A XX. század elejétől már élesztőt is árusítottak. Húsfélét nagyon ritkán vásároltak, elsősorban marhahúst a mészárosnál. Vándor árusoktól szerezték be a gyümölcsöt frissen vagy aszalva. Mindennel, amit vásárolni kellett, takarékoskodtak, illetve előnybe helyezték azokat a nyersanyagokat, melyeket maguk megtermeltek. Például a rizs helyett kölest használtak, mert azt megtermelték; vagy marhahús helyett — ha már hús került asztalra — sertéshúst, baromfit készítettek. Cukrot egy 5 tagú család évente 25 kg-t vásárolt. Sóból ez a mennyiség 15 kg-ot tett ki. Növényi eredetű anyagok felhasználása A paraszti gazdaságok nyersanyagszükségletüket vidékünkön, így a vizsgálat alá vett községben is, döntően a földművelő és állattartó tevékenység során biztosították. Ha módjukban állt, úgy tervezték egész évi gazdasági tevékenységüket, hogy elláthassák a konyhát, az állatokat, de értékesítésre is maradjon belőle.
