Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Gráfel Lajos: Komárom erődrendszere
60 GRÁFEL LAJOS A kapukat tartó konzolvasak megmunkálása is egyszerű volt. A belső termek minden — külvilág felé néző — nyílása (ablak, ajtó, szellőző, lőrés) zárható volt. A téglalap alakú ablakok a körszegmenthez hasonlóan felső résszel kialakítottak, egyszerűek, domborulat nélküliek voltak. Néhol a faráma és az üvegezés is megmaradt. Minden ablakot egyszerű vasráccsal láttak el. A lőrések felett néhol félkör alakú nyílást láthatunk, amely a gyér megvilágításon kívül a termek szellőztetését biztosította. A nehéztüzérségi kazamatákban a szellőzők szerepét a lőrés tengelye fölötti nyílás töltötte be. A szellőztetés egyébként (a felsoroltakon túl) a folyosók boltozatába beépített központi szellőzőnyílásokon keresztül történt. Az ágyúlőrések boltozati keresztmetszete szegment ív, homlokzati részén kihangsúlyozott közép ékelemmel. Az ágyúlőrések nehéz, lenyitható kovácsolt rácsokkal záródtak, ezek helyenként megmaradtak. A kézi lőfegyverek lőréseinek két fajtáját különböztetjük meg: — Külső térbe irányuló. Függőleges résétől a kőráma külső és belső széléig (tehát mind a külső térség, mind a belső terem irányába) egyaránt kiszélesedik. — Az egyik teremből a másikba irányuló. Keskeny rése ismét fokozatosan kiszélesedik, de nem mindkét irányba, csak a védekező oldala felé. (Tehát a tüzelőállás felőli oldala széles, a másik oldala pedig keskeny marad.) A lőrések rámájának belső peremén derékszögű vájatot láthatunk, ide lehetett a nyílászáró szerkezet felerősítve. Az említett nyílások rámái kőből készültek, és ezek esztétikailag is emelték az épület hatását. Minden kőfaragó, kőműves és más iparos munka magas mestermunka volt, túlszárnyalva az erődépítészet igényeit is. Az erődrendszer a korabeli műszaki eljárások és a korszakot jellemző politikai és társadalmi ellentétek hordozója. Két világ találkozott itt: az addigi feudális termelés, és az egyre inkább tért hódító manufakturális ipari termelés. E találkozás jelképes kifejeződése a védelmi erőd és a vasút együttélése. A kapitalista termelés és kereskedelem a tűzfegyverek fejlődése következtében a XIX. század végére, de főleg az I. világháború idejére teljesen elavulttá tették az erődrendszert. Az építmény egyébként a korabeli erődépítészet mélypontjának is tekinthető, mely mivel építészetileg már képtelen volt fejlődni, a romantizmusban keresett menedéket. 3. A műemlék jelentősége és jelenlegi állapota Az aránylag jó állapotban maradt, európai viszonylatban is jelentős komáromi erődrendszer, melyre káros hatást szinte csak a jelenlegi kihasználás gyakorolt, monumentális méreteire nézve és más szempontokat szem előtt tartva, jóval nagyobb figyelmet érdemelne. Az erődrendszer felújítása és célszerű berendezése nemcsak egy műemlék megmentését, hanem a város kulturális igényeinek kielégítéséhez is hozzájárulhatna. A védelmi rendszer nagy része jó állapotban van. Egyes részeit még 1945 előtt lebontották. így került sor az I. számú bástya lebontására, melyből csak a Pozsonyi-kapu és a retrachement egyik szárnyrészének töredéke maradt meg. A II. és III. számú bástyák közé utat építettek, áttörve így az összekötő várfalat. A III. és IV. számú bástyák közti várfalat szintén emiatt bontották le. Itt még a Pozsonyba és Gútára vezető vasútvonal felépítésére is sor került. Leginkább a Vág-vonal várfalai estek áldozatul a lebontásoknak, főként a IX. és X. számú ütegállások között. A védelmi rendszer terjedelmét figyelembe véve kijelenthetjük, hogy az I. számú bástyán kívül az erődlánc erődítései megmaradtak.
