Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gráfel Lajos: Komárom erődrendszere

36 GRÁFEL LAJOS A XIX. század közepe: A - Oregvár B - Újvár C — Vág-hídfőerőd D — Dunai hídfőerőd E - A Nádorvonal 1839-1847 között A XIX. század 70-es éveit követően: A — Oregvár B - Újvár C — Vág-hídfőerőd D — Dunai hídfőerőd E — Nádorvonal F — Vág-vonal G — Monostori erőd H — lgmándi erőd amelyekből néhány kazamatakapu vezetett ki a támadó csapatok elleni lovasrohamokra. Abban az időben az Új- és Oregvár köré emelt földsáncokon építették ki az árok külső oldalát (contraskarp), a földsáncok belső részében pedig védett utakat (folyosók) és egyes helyeken gyülekező térségeket is kialakítottak. A felépített új erőd egyes részeinek nevet is adtak, melyeket Gaspar Bouttats már említett rézmetszete meg is őrzött: délkeleti bástya — Szent Kristóf bástya délnyugati bástya — Őrangyal bástya nyugati bástya — Madonna bástya északnyugati bástya — Szent Xavér bástya északkeleti bástya — Szent Lajos bástya délnyugati pajzsgát — Császár pajzsgát északnyugati pajzsgát — Császárné pajzsgát déli pajzsgát — Szűz Mária pajzsgát északi pajzsgát — Infáns pajzsgát