Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gráfel Lajos: Komárom erődrendszere

KOMÁROM ERŐDRENDSZERE 31 I. A komáromi vár fejlődése az újkorig Évezredekkel ezelőtt a Vág és a Duna összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki. Ezen a helyen találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi utat, amely az európai folyam déli partja mentén húzódott. E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklása (az egyedüli átjáró volt) együtt járt a környék feletti uralommal. A mai komáromi Öregvár helyén valószínűleg (egyelőre erre nincs bizonyíték) a rómaiak állítottak fel először erődöt (a Limes Romanuson belül). A rómaiak általában védelemmel biztosítottak minden folyóátjárót és folyótorkolatot. A mai város területe stratégiailag a Duna jobb partján, a kissé keletebbre fekvő Brigetio (Szőny) körzetébe tartozott. Marcus Aurelius római császár (161 — 180) a kvádok veresége után 171-ben erődök építésére ad parancsot a folyam bal partján is. Ezek közül az egyik Komáromtól 4 km-nyire, Izsa nevű község határában található (Celemantia — Leányvár). A földsáncokkal megerősített tábor még Domitiánusz császár uralkodása alatt felépült, majd később az I. római segédlégió katonái (I. Adiutrix légió) kőfalakkal erősítették meg a tábort. Megemlíthetjük még, hogy a tábor kőfalait évszázadokkal később lebontották, és a építőanyag jelentős részét a komáromi Öregvár építésénél használták fel. Nem bizonyítható, hogy állt-e hasonló római erőd a mai Oregvár területén. A mai komáromi vár helyéről, a környék lakott részeiről és a természet adta védelmi lehetőségekről Anonymus tudósít először. A Gesta Hungarorum így szól a város alapításáról: „De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat építtet, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt, meg a fiát Tolmát." Tehát Alaptolma még atyja életében felépíttette a várat, minden valószínűség szerint az X. század első felében. Komárom királyi vár volt, közel az ország nyugati határához, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, tökéletesítették. A tatárjárás — melynek során az ország tekintélyes része elpusztult — igazolta ezen erősítések helyességét. A tatárok sorban foglalták el és rombolták le a gyengén védett városokat, támadásaiknak csak néhány erős kővár tudott ellenállni. Közéjük tartozott Komárom is, amelyről IV. Béla királynak egy 1245-ben kelt levele így emlékezik meg: „... a mi hű szolgánk, Folwyne a tatárok betörése alkalmával Komárom városunkat megerősítve, udvarnokainkat és más igen sok népet megmentett.. ,"

1 Miután a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király támogatta a városok kiépítését. Rövid idő alatt 25 városnak adott jelentős kiváltságokat, köztük Komárom is városi jogokat kapott 1265-ben.

2 IV. Béla a komáromi várat és a hozzátartozó birtokokat Henok (Henel, Henul) őrgrófnak adta el. Az őrgróf fiai azonban nem tudták kiegyenlíteni adósságaikat, ezért a király a várat elkobozta, és 1265-ben Komáromfalva községgel együtt Walter ispánnak ajándékozta. Ö erősíti meg a várat és a mostani Öregvár területét falakkal. Bár erről nincsenek adataink, de ezek a falak valószínűleg kőből épültek, így az első kőből épült erőd (vagy vár) időpontját az 1265—68-as évekre tehetjük. A XIII. századtól Mátyás király (1458 — 1490) uralkodásáig ismét nagyon hiányosak a komáromi várral kapcsolatos ismereteink. 1317-ben a komáromi erődben Csák Máté védte magát Róbert Károllyal (1307 — 1342) szemben. A vár az akkori ostrom alatt annyira megrongálódott, hogy újra kellett építeni. Felépítéséhez Donch (Doncs, Danes) mester, zólyomi főispán nagyban hozzájárult