Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 193 szerkesztőjének leveléből — „a hiányzó társadalom- és természettudományos folyóirat szerepét is felvállaljuk". Az ideális megoldás egy ilyen jellegű folyóirat megjelenése lenne. Átmeneti megoldásként az alábbiakat javasolnám: 1. Az Irodalmi Szemle jelenlegi 10 száma bővüljön ki az évi 12-re, tehát jelenjék meg havonta, s e két szám elsősorban a természet- és társadalomtudományi írásoknak legyen a fóruma. A későbbiek során e két szám „szaporodhatna", s átalakulhatna egy önálló tudományos folyóirattá. 2. A jelenleg mutációs Természet és Társadalom alakuljon át „élő" lappá, s toborozzon maga köré tudománynépszerűsítéssel foglalkozó szerzőket. Az önálló tudományos szaklap talán megoldaná a jelenleg izoláltan, egységes koncepció nélkül kutató, dolgozó egyének összefogását is, műhelybe tömörítését. Ugyanezt szolgálhatná a Csemadok KB mellett működő „Nemzetiségi Akadémia" is, amelynek fő feladata a kisebbségi tudomány irányítása, szervezése lenne. Ez az Akadémia, illetve a Csemadok KB pályázatot hirdethetne olyan tudományos témákban, amelyeknek feldolgozása kívül esik a magyarországi, nemzeti tudomány érdeklődési körén. Gondolok itt elsősorban a szlovák—magyar kulturális, irodalmi, orvostörténeti stb. kapcsolatokra, a kétnyelvűség problémaira stb. Halaszthatatlan feladat egy kisebbségi adattár, bibliográfia azonnali felállítása is. Feltétlenül előrelépés lenne, ha magyar gimnáziumaink mellett önképző, tudományos diákkörök alakulnának, esetleg egy-egy gimnázium baráti köre is létrejöhetne, magába tömörítve egykori alma materéről meg nem feledkező volt tanítványait. Ezek az önképző diákkörök lehetnének a helytörténeti, néprajzi kutatások műhelyei. Irodalom- s történelemtanárainkat fel kellene végre rázni „Csipkerózsika-álmukból": saját magukat (s természetesen diákjaikat) hozzák hátrányos helyzetbe, ha nem „építenek" a helytörténeti, regionális ismeretekre. Közismert pedagógiai tapasztalat: a diák azt jegyzi meg tartósan, amit valami formában szűkebb pátriájához is kapcsolni tud. Hadd hivatkozzam ismét egy konkrét példára: az Ipolyságon érettségiző diákok 90 százaléka nem tud arról, hogy a városban megfordult II. Rákóczi Ferenc, Kutuzov, Görgey, Madách Imre, Janko Kráľ, Bartók Béla, Móricz Zsigmond — hogy csak a „nagy" neveket említsem. Teljesen hiányzik — más régiók: Gömör, Zemplén, Szepesség tájaitól eltérően — a történelmi táj érzékelése, lokálpatrióta élménye. Pedig éppen a gimnáziumi évek lennének hivatva a szülőföldhöz való kötődés, a pozitív értelemben vett lokálpatriotizmus kialakítására. KOVÁCS ZOLTÁN Fordulatok a műszaki fejlődésben Napjainkban új fordulatok tanúi vagyunk a műszaki fejlődésben. Ezek a fordulatok három egymástól nehezen elkülöníthető csoportba oszthatók. Az elsőt az elektronika mozgatja: az információátvitelnek, a számítástechnikának, az automatizációnak minden emberi tevékenységbe behatoló, átformáló előretörése. A másodikba a nyersanyagoknak és az energiának átértékelődése miatt bekövetkező minőségi módosulások sorolhatók. Ezekhez fűzhetünk egy harmadik csoportot, a jövő biológiai iparát. A világ valamennyi országában többé-kevésbé felismerték ezeknek az átalakulásoknak a kihívásait, és foglalkoznak nemcsak a következményekkel, hanem a fogadás módjaival is. A fordulathoz való alapvető viszonyunkban nekünk sem lehetnek illúzióink. Közgazdászaink szerint az elkövetkező években a világban már nem a régi versenyhelyzetben találjuk magunkat, hanem gyökeresen újban, ennek összes következményével együtt. Közeledünk ahhoz a határhoz, mely után a kedvezőtlen nemzetgazdasági helyzet a népgazdaságban új, a mainál rosszabb pozíciót jelent majd.