Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Czagány Zsuzsa: De modis musicae (A magyarországi zeneelméleti irodalom legkorábbi töredékes emléke)
16 CZAGÁNY ZSUZSA a „semus, séma, semum" = tökéletlen, nem teljes (imperfectus) melléknévvel magyarázza: „et dicitur (...) a semis quasi imperfectus et tonus quasi imperfectus tonus..." A félhang tehát nem a tonus fele, hanem „tökéletlen hang". A lőcsei traktátus végül minden modust példákkal illusztrál, fölsorolva az adott hangköznek a kezdőhangtól függő valamennyi lehetséges változatát: „... et fit dupliciter, primo ascendendo de ut in mi et econverso; secundo de fa in la et econverso", kottapéldát fűzve mindegyikhez. Töredékünk tehát egyértelműen iskolai közegből származik. Erre utal tömörsége, logikus tartalmi fölépítése, az alapfogalmak szűkszavú, de pontos meghatározása, szerkezeti egyhangúsága s a számos kottapélda, ami az egyes hangközök könnyebb, gyorsabb megismerését, elsajátítását segíti elő. Valószínű azonban, hogy nem „eredeti példány", nem a tanár által összeállított (esetleg önálló) kompendium, hanem ennek másolata, azaz diákjegyzet. Diákkézről tanúskodik a hanyag, jellegzetes késő középkori kurzív írásmód, a számos, gyakran igencsak nehezen megfejthető rövidítés, s az itt-ott felbukkanó nyelvtani-stilisztikai pontatlanságok. A felsorolt külső és belső „jellemvonások" alapján megállapíthatjuk traktátusunk szűkebb provenienciáját — azt az iskolatípust, amelyben használták. A XV. század végén Magyarországon a több évszázados európai gyakorlat mintájára kialakult három fő, a nép nyilvános oktatását szolgáló iskolatípus — a káptalani (székesegyházi), falusi-plébániai és városi iskola — egyre jobban közeledett egymáshoz. Az iskolamestereket-rektorokat már nem kizárólag a papok köréből választották, a XVI. század felé haladva mind sűrűbben találkozunk tanult, egyetemet végzett világi magisterekkel. 1 7 Ez a folyamat persze korántsem jelentette az egyháznak az iskolai épületből való kiszakadását, sőt a két intézmény bensőséges viszonyának megújulásából született a késő középkor jellegzetes oktatási fóruma, az ún. városi-plébániai iskola. Ilyen iskola minden városban volt, a szabad királyi városokban több is. A Szepességen, a Felvidék kereskedelmi és szellemi gyújtópontjában a királyi hívásra érkező szászok már a XII. században önálló településeket hoztak létre, amelyek a tatárjárás viszontagságos időszaka után városokká fejlődtek. 1 8 A sokoldalú, tájékozott német lakosság bizonyára már a kezdet kezdetén igényelte a műveltség rendszeres, intézményes terjesztését, hisz XIV—XV. századi okleveleink már egy megállapodott, jól működő, rugalmas iskolahálózatról tudósítanak. 1 9 A „szepességi szász tartomány" (provincia saxonum de Scepus) hagyományos központjában, Lőcsén is feltehetően több iskola működött. Bár keletkezésük körülményeiről nem maradtak fenn korabeli dokumentumok, bizonyos, hogy a hírneves Szt. Jakab-templom valamilyen módon gondoskodott papi utánpótlásának neveltetéséről, s a XIV. században kifejlődő városi-plébániai iskola nem jöhetett létre minden előzmény nélkül. Traktátusunk keletkezésének föltételezett idejében, a XV. század 2. felében, valószínűleg ez az iskola volt a városi polgárság körében a legnépszerűbb és leglátogatottabb oktatási intézmény. A kezdő kisdiák itt tanult meg olvasni, írni, énekelni, itt tett szert egy alapvető latin szókincsre, s később, ha tanulmányait a korabeli egyetemek valamelyik fakultásán kívánta folytatni, a városi-plébániai iskola felsőbb évfolyamaiban készülhetett rá elő. Ez a schola ugyan nem osztódott mai értelemben vett „tagozatok"-ra, de a diákok életkorának és a tanulmányozott anyagnak megfelelően természetszerűleg különültek el egymástól a tanulócsoportok. A lectura és cantura kettősségével összhangban a kezdő „puer" a latin grammatika alapszabályaival ismerkedett, Donatus népszerű nyelvtankönyvét, az Ars minort bújta, és énekelni tanult. A haladó „scholaris" Alexander de Villa Dei Doctrinaléját és Petrus Hispanus műveit tanulmányozta, zenei műveltségét azonban továbbra is csupán az énekléshez közvetlenül kapcsolódó elméleti alapismeretekkel bővítette. 2 0 A lőcsei traktátus aligha kötődött ezekhez a „tagozatok"-hoz. Sokkal valószínűbb, hogy azok a diákok használták, akik már elsajátították az éneklés gyakorlati mesterségét, s áttértek
