Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

168 KÖRKÉP a kialakítható és kialakítandó rendszer nem vállalhatja magára mindazt a feladatot, melyet egy államilag támogatott, szervezett, kidolgozott, szervezeti- és intézményi hálózattal bíró nemzeti tudomány, de sok szakterületen a szerepe pótolhatatlan lehet. Jogos az aggodlom, hogy nem lesz-e az ilyen „tudomány" perifériális. Ez a veszély kétségtelenül fennáll, ezzel számolva mégis vállalni kell a fejlesztést, szervezést, a rendszer kialakítását, az érvényesülés lehetőségének megteremtését. Hogy ez az önállóság mennyire lesz abszolút vagy viszonylagos, ezt most nehéz megjósolni, mindenesetre valószínű, hogy helytelen teljes különállásra törekedni. Néha persze vállalni kell a „hályogkovács bátorságát", hogy napvilágot lássanak olyan eredmények is, amelyek a nemzeti tudomány szemszögéből harmadrendűnek tűnnek, de számunkra érdekesek, értékesek és megismerendők. A kisebbségi tudomány küldetésének megítélése bonyolult, sok összefüggést szem előtt tartó, kollektív feltáró és elemző munkát igénylő feladat. Hozzáteszem, hogyha erre sor kerül, nem lesz szabad merev, adminisztratív kategóriákban gondolkodni, hiszen ezzel mesterségesen előnyhöz juttatnánk egyes ágazatokat, és így gátolnánk a csak később kialakuló vagy jelentkező irányzatok érvényesülési lehetőségét. Jobbnak tartom tájoló jellegű témakörök kijelölését, nyitva hagyva a kaput minél több lehetőség előtt. A kisebbség tudománya, kiindulva a hazai viszonyokból, nem vállalhatja magára egészében még a tudományos ismeretterjesztést és népszerűsítést sem, hiszen számolni kell a televízió, rádió, videotechnika, folyóiratok és szaklapok hatalmas információáramlatával; nincsen és valószínűleg nem is lesz birtokában hasonló technikai, intézményi és szervezeti rendszer. Éppen ezért szerepét és létét nem lehet elválasztani az egyetemes tudománytól. Véleményem szerint, szerepe sokféle és többrétű kell, hogy legyen. A teljesség igénye nélkül megkísérlem ennek részletesebb kifejtését. A nemzeti öntudat fejlesztése és erősítése. Ez nagyon fontos feladat. A tudomány léte a népcsoport szellemi erejét erősíti, segíti a nemzetiségi iskolai és iskolán kívüli művelődést, a felvilágosító munkát, része a csehszlovákiai intézményes tudománynak, de ugyanakkor nem választható el az egyetemes magyar tudománytól sem. Pótolhatatlan szerepet kell szánni a kialakuló kisebbségi magyar tudománynak a helyi értékek felkutatásában, megőrzésében. A helyi értékek devalválódása elszomorító kortünet, elkeserítő látni, hogy az átlagember áhítattal tekint távolabbi vidékek kulturális emlékeire és természeti szépségeire, ugyanakkor közömbös azokkal a nagyszerű dolgokkal szemben, amelyek körülveszik, amelyek a közvetlen környezetében fellelhetők. A tudományos kutatókra és a tudomány népszerűsítőire itt kettős feladat vár. Részben az alapkutatással hozzájárulni az értékek feltárásához, részben az oktatás és a közművelődés dolgozói bevonásával segíteni ezek megismertetését, értékelését, közkinccsé tételét a legszélesebb tömegek számára. Nem szakterületem, de mégis fontosnak tartom megemlíteni, hogy komoly feladatok várnak a nyelvészekre a csehszlovákiai műszaki és természettudományi szakkifejezések megismertetésében, hisz ezen a területen nagyok a hiányosságok. Utoljára említem, hogy a kisebbségi tudománynak pótolhatatlanul fontos szerepet kell szánni a tehetséges (érdeklődő, kitartó stb.) és érvényesülést kereső egyének támogatásában, segítésében, lehetőséget nyújtani abban, hogy munkájuk eredménye papírra kerüljön, sokak számára hozzáférhetővé váljék. Nem tartom magam illetékesnek, hogy ítéletet mondjak arról, milyen megbecsülése és helye van a tudománynak, szellemi életünkben. Csak megérzéseimet foglalhatom össze. Azt nyugodtan kijelenthetem, hogy a természettudományoknak és a műszaki ágazatoknak nincs meg még ma sem a méltó megbecsülése és jelentőségéhez méltó súlya kultúránkban. (Ehhez feltétlenül hozzá kell tennem, hogy az általános műveltség terjedésének, a tömegkommunikáció hatásának és a mindennapi életben terjedő technikai- és természettudományi vívmányoknak köszönhetően a helyzet javulóban van, a perspektívák biztatóak. Kijelentésemet tényekkel is alátámaszthatom. Elég a szinte kiírhatatlan, még Plinius senior korából származó természettudományos tévhitekre és félreértésekre