Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez
148 GYURGYÍK LÁSZLÓ kifejezhetők, mérhetők — kilométerekben, órákban, az ingázók ezreiben, az egyes jelenségek közti százalékarányokban. A szociológiai kutatás számára kínálkozik egy nehezebb és ellentmondásosabb kutatási terület, az ingázók életmódjának feltárása, elemzése. Több kutató rámutatott az ingázók életmódjának bizonyos jellegzetességeire, melynek fő jellemzőjét a kettős kötöttség, illetve különböző ambivalens kapcsolatfogalmak fejezik ki a legtalálóbban. Ennek a jelenségnek a lényege, hogy az ingázók mind a lakóhelyük, mind a munkahelyük településéhez többrétegű kapcsolatot alakítanak ki, közben bizonyos mértékig kivonják magukat mindkét (lakóhelyi és munkahelyi) közegükből. Ez a kettős kötöttség a napi bejárók esetében is jellemző, de a távolsági ingázók esetében még felfokozottabban tapasztalható. Lakóhelyükhöz fűződő kapcsolatuk felbomlik, s gyakran nem rendelkeznek jelentős kapcsolatokkal sem a formális lakóhelyük, se a munkahelyük közegében. Értékrendjüket, viselkedési mintáikat szintén e kettősség jellemzi a család és a munkásszállás közti állandó vándorlás következtében. Ebben az összefüggésben lényeges rámutatni a különbségtevés szükségére az ingázókkal kapcsolatban. A kettős kötöttség, mint az ingázók általános jegye, másképpen, más formában mutatkozik meg a napi ingázóknál, és más formában azoknál, akik hosszabb időt töltenek távol lakóhelyüktől. Nem kell különösebben magyarázni, hogy másképp vesznek részt lakóhelyük életében azok, akik naponta járnak be munkahelyükre, mint azok, akik hetente látogatnak csak haza. Š. Hora egyik tanulmányában a távingázókkal kapcsolatos megfigyeléseit így fogalmazza meg: „Ezek az ingázók a munkaerő egyedi típusát alkotják, determinálva a két lakóhely (család, munkásszállás) közti rendszeres mobilitás által, melyben visszatükröződik a két társadalmi struktúra élete, mely a kettévált ember tudatában a kettős nézőpontok, normák és értékek formájában nyilvánul meg. Az állandó utazás és a két környezet hatására az ingázókból érdekes embertípus alakul ki (egyedi életstílussal). Bizonyos, hogy a konfliktushelyzetek gazdagsága, melyek sok tekintetben ellentétesek, és a két társadalmi közeg hátterében keletkeznek, gyakran éltető elemei sok ingázó azon törekvésének, hogy a lakóhelyükre történő visszatérés által oldják meg konfliktusaikat, mindennapi életük nehézségeit." 8 Már megnevezéseik sokfélesége (hétvégi ingázók, huzamos ingázók, fekete vonatok utasai, munkásszállásokon élők stb.) is sejteti a velük kapcsolatos vélekedések, illetve előítéletek mibenlétét. A hazai szakirodalom egyelőre adósa az ingázók életmódját részleteiben is taglaló, domináns jegyeiket összefüggéseikben elemző munkával. A magyarországi kutatók megállapításai sok tekintetben a mi viszonyaink között is érvényesek. A fellelhető' források 9 és személyes megfigyeléseink alapján az ingázók életmódjának legmarkánsabb jegyeit a következőkben látjuk; illetve foglalhatjuk össze: Az ingázók falun élnek, de — a falu közösségi életében kevésbé vesznek részt, mint a helyben dolgozók, — jövedelmük lehetővé teszi számukra, hogy jobb körülményeket biztosítsanak maguknak, mint a falun élők többsége. Városban dolgoznak, de — a falun végzett egyéb munkájuk révén mellékjövedelemre tesznek szert, — falusi életkörülményeik gyakran rosszabbak mint a falusi dolgozóké. Nagyobb összjövedelemmel rendelkeznek, mint a városi munkatársaik, de alacsonyabb életszínvonalon élnek, mivel saját erőből kénytelenek a falu infrastrukturális hiányait pótolni. Az imént elmondottak is érzékelhetővé teszik, rávilágítanak arra, hogy az ingázó valamilyen formában félúton megrekedt a falu és a város között. Végezetül az ingázás távlatait próbálnánk felvázolni. Az ingázásra ható külső tényezők lényegében stabilizálódtak, olyan hullámok, melyek az 50-es és 60-as éveket jellemezték, nem várhatók.
