Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Farsangvégi maszkos alakoskodó felvonulások a Kisalföld északi részén

118 LISZKA JÓZSEF Farsangi maskarák. Helemba 1986 (Liszka J. f elv.) a kezét is vastagon bekente boksszal, azt a hatást keltve, mintha fekete bőrkesztyűje lenne (a felvonulás ideje alatt aztán igyekezett a közönség soraiból minél több emberrel kezet fogni, amitől —természetesen — az ő kezük is bokszos lett). A maskarák egyik része nőnek, a másik férfinak volt öltözve, sokuk (a nők is) vaskos szőlőkarókkal, dorongokkal egészítették ki jelmezüket. Konkrétan meghatározható figura szinte nem is volt közöttük. Kivételt képez a két keresztesvitéz, akik csak néhány éve szerepelnek a felvonulók között, nyilván Dumas: Három testőrének valamelyik filmváltozata hatására. A résztvevők célja a maskarába öltözködéssel manapság inkább az lehet, hogy minél toprongyosabban, ijesztőbben nézzenek ki (a közönség soraiban nagy sikerrel ijesztgetik az apró gyerekeket!), s főleg, hogy meg ne ismerjék őket. Ez utóbbi célt szolgálja a felvonulás ideje alatti némaságuk is. A két világháború között még volt a maskarák között rongyos katona és kéményseprő. Ekkor egyesek ruhájukat belülről szalmával tömték ki, a fejükre töllsöprűből vagy marhaszarvakból szarvakat készítettek. Ezek, fekete ruhába öltözve, vasvillával a kezükben az ördögöt személyesítették meg. Ekkor még volt medve (kifordított bundában, burgonyából készült ijesztő fogakkal, lánccal a derekán) és medvetáncoltató is a felvonulók között. Halványan arra is emlékeznek, hogy a század elején menyasszony és vőlegény is szerepelt a maskarázók között (az 1986-os felvonuláson nem, de 1987-ben szintén felbukkantak ezek az alakok is, ami egyébként azzal is magyarázható, hogy ekkor a falubeliek már számítottak a néprajzkutatók jelenlétére — az