Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Lanstyák István: A Szenc környéki nyelvjárás független labiális ö-zésének néhány kérdése
166 LANSTYÁK ISTVÁN: A SZENC KÖRNYÉKI NYELVJÁRÁS illabializálódási folyamatot a köznyelv hatásával magyarázták 3 3. Úgy vélem, a szomszédos, e-ző nyelvjárásokkal való konfrontálódás nem kevésbé jelentős forrása lehetett a folyamat megindulásának (föltéve persze, hogy valóban ilyen egyirányú folyamatról van szó). A kettőt voltaképpen egységben kell szemlélni; tudjuk, hogy a köznyelvnek azok a jelenségei, amelyek közel állnak a szomszédos nyelvjáráséihoz (vagy egybeesnek velük) könnyebben tudnak tért hódítani, mint a szomszédos nyelvjáráséitól elütő jelenségek, és viszont: a szomszédos nyelvjárásoknak azok a jelenségei, amelyeket a köznyelvivel való hasonlóság (vagy azonosság) ténye támogat, könnyebben terjednek, mint a köznyelvitől eltérő jelenségek 3 4. Kérdés azonban, hogy minden esetben egészen bizonyos-e, hogy itt valóban csak egy szigorúan egyirányú, a teljesen labiális ö-ből kiinduló illabializálódási folyamatról lehet szó. A Szene környéki nyelvjárásban nagyon-nagyon ritkán ugyan, de mégis előfordul, hogy az olyan ö hang is illabiálisabban valósul meg, amelynek a köznyelvben ö-s változata is van, s ráadásul minden környező nyelvjárásban ez az ö-s változat használatos, pl. fent, gyenge, seprű, seper szavakban (a környező nyelvjárásokban csak fönt, gyönge, söpör). Sőt olykor még olyan tő- és toldalékmorfémákban is illabiálisabban valósul meg nyelvjárásunk ö hangja, amelyekben mind a köznyelv, mind a szomszédos nyelvjárások csak ö-t ismernek pl. a következő szótövekben: görbe, mögött, sötét, több, tönkre; csörög, jön, köt; előhangzóban: sütnöm, kötözőt, töltötték, küldött, sütök, öntögettük; toldalékokban legtöbbször. (Persze hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen adatok elenyésző kisebbségben vannak a „szabályos", teljesen labiális ö-t mutató adatok mellett.) Úgy vélem, mindenképpen figyelemre méltó, hogy a kevésbé labiáüs megvalósulások olyan szavakban, toldalékokban is fölbukkannak, amelyek a köznyelvben és a környező nyelvjárásokban is csak ö-s változatban élnek, ahol tehát közvetlenül nem lehet föltételezni a köznyelvi, ill. szomszéd nyelvjárásokbeli ejtés bomlasztó hatását. Igaz ugyanakkor az is, hogy ott, ahol a beszélők tudatában már él egyfajta „teljesen labiális ö" — „nem teljesen labiális ö" kettősség, nem csoda, ha a nem ö-ző ö-s morfémákban is megjelenik az illabiálisabb ejtésű ö 3 5. Azonban talán egyelőre mégsem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetőséget, hogy nem egészen véletlen az, hogy a kevésbé labiáüs ö nemegyszer mégis olyan helyeken jelenik meg, ahol elvileg föltehető é'-s előzmény (pl. fönt, gyönge, söpör, mögött, sötét; ragok előtti előhangzó). Egy erősen illabiális nyelvjárás szomszédságában e nyelvjárás hatásával lehetne magyarázni az ilyen alakokat; ennek hiányában talán nem volna helyes további vizsgálódás nélkül elvetni azt a föltevést, hogy a kevésbé labiális megvalósulások valamilyen módon összefüggnek az egykori illabiális állapottal. Természetesen semmiképpen sem szabad ezt a jelenséget mai állapotában úgy tekinteni, mintha következetesen etimológiai kötöttségű volna. Lehet, hogy a régiségben így volt, de aztán az illabiális ejtés analogikus úton átterjedhetett az olyan ö-kre is, amelyek más úton alakultak (pl. ü>ö nyíltabbá válással, kettőshangzóból stb.), beleértve azokat is, amelyek más nyelvváltozatokban is ö-vel hangzanak. A szomszédos e-ző nyelvjárásokkal való konfrontálódás megerősíthette a jelenséget mai szerepében. A nyelvjáráson belül meglévő ö v. e ingadozások, ill. az ezekkel összefüggő illabiálisabb és egyben nyíltabb megvalósulások (1. később) is abba az irányba hathattak, hogy az illabiálisabb ö lassan-lassan az ö-ző morfémák jellemző sajátságává váljék. A köznyelv terjedése tovább erősíthette ezt a tendenciát, s ilyen értelemben ma már köznyelvi hatásra bekövetkező 3 3 Vö. VÁRKONYI I.: SomÖNyj. 17; IMRE S.: MMNyjR. 288. Egy kicsit árnyaltabban Vöó I.: BánsMgh. 82. 3 4 Vö. SZÉPE GYÖRGY: Néhány, a szinkron dialektológiával összefüggő kérdésről. MNyj. 7. 55. Szépe György Derne László üyen értelmű gondolatát idézi. Azóta már többen is hivatkoztak rá, pl. Vöó I.: BánsMgh. 82. 3 5 Vö. IMRE S.: MMNyjR. 288.
