Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Lanstyák István: A Szenc környéki nyelvjárás független labiális ö-zésének néhány kérdése

AZ E FONÉMA NYELVJÁRÁSI MEGFELELŐI 163 nem ritka a megéri változata, s a gerinc szónak is előfordulnak — régiesnek, elavultnak minősített — gerénc-iéle változatai. — A kenyér és a mégin szó esetében ritka kivételszámba mennek még az enyhén labiális változatok is

2

2; e szavakban a labiálisabb é hangokat egyértelműen az e fonéma hangszínváltozatának tarthatjuk. A szegény szóban már korántsem ilyen ritkák a majdnem teljesen a köznyelvi kerekítésű ö-ig elmenő labiálisabb változatok

2

3, azonban ezeket mégsem tanácsos az ö fonéma hangszínváltozatainak tekinteni; az adatközlők nincsenek tudatában az előforduló labiálisabb ejtésnek, rákérdezésre rendszerint nem vállalják (a Szene vidéki nyelvatlasz kérdőívének kérdésére eddig szinte minden faluban szegény adatokat kaptunk; labiálisabb alakváltozatokat nagyrészt spontán beszédből jegyeztünk le). A gerinc, ill. a néköm stb. szavak esetében is alighanem az illabiális alakváltozat a fonologikus értékű. A kenyér, ill. a gerinc szónak kenyér, ill. gerinc változatai is élnek; az előbbi esetében inkább csak az északi-északkeleti területeken, az utóbbi esetében viszont a nyelv járásterül et egészére kiterjedően. Az e-ző változat kialakulását itt hanghelyettesítésnek is felfoghatjuk: ez lehetett a nyelvjárás belső törvényeivel ellentétes kenyér, gerinc alak kiküszöbölésének egyik módja. (A kiküszöbölés másik módja: az ö-ző alak létrehozása.) Az e-ző formák térhódítását az is megkönnyíthette, hogy ezek az alakváltozatok azonosak a szó köznyelvi alakjával. b) A nyelvjárási e-zés: ö-zés viszonya eltér a nyelvjárási é-zés: ö-zés viszonyától. Az e-zés és az ö-zés nincs egymással kizárásos viszonyban: számos köznyelvi e-ző morfémának van a nyelvj árásban mind ö-ző, mind e-ző megfelelője

2

4, pl. mözsgyev. mezsgye, bötlehemv. betlehem v. betlehöm, verseny v. vörsöny, méter v

. métör, möggyötv. moggýet, férget v. férgöt, vétkes v. vétkös stb. Itt látszólag nem hangszín változatokról van szó, hanem két külön fonémáról. Sok esetben valóban ez a helyzet; nem ritkák azonban azok az esetek sem, amikor az illető hang olyan formában valósul meg (enyhén labiális, a szokásosnál nyütabb é, enyhén labiális, a szokásosnál zártabb nyílt e, enyhén labiális nyílt e), hogy a kérdés fonológiai megítélése meglehetősen ellentmondásos (erről bővebben dolgozatom III. fejezetében lesz szó). Nyelvjárásunk tehát minden további nélkül befogadhatja mind a más nyelvjárásokból, ill. a köznyelvből érkező e-ző alakokat a meglévő ö-zők mellé, mind pedig a más nyelvjárásokból, esetleg a köznyelvből érkező ö-ző alakokat a meglévő e-zők mellé. Nyelvjárásunk e-vel is ejthető morfémáinak számát a szomszédos nyelvjárásokból e-vel érkező morfémák is növelhetik; ezekben ugyanis hanghelyettesítés történik, föltéve, ha nem vegyes hangrendű vagy idegen eredetű morfémáról van szó. (Természetesen a hanghelyettesítés ö-ző alakot is eredményezhet.) c) Az é-zésnek nyelvjárásunkban való korlátozott jelenléte miatt a nyelvjárási e-zés jelensége csak kismértékben hozható közvetlen kapcsolatba az e-zéssel. A már említett néhány eseten kívül (gerinc v. gerinc az egész területen, kenyér v. kenyér a. terület északi-északkeleti részén, néköm v. neköm, néktök v. nektök stb. a két változat izoglosszájának környékén) csupán az idegen szavak körében 2

2 Az illésházi anyag alapján készített statisztika szerint pl. a kenyér szóban 52 illabiális megvalósulással csupán 4 enyhén labiális áll szemben; a mégin szóban 33 illabiális változatra 4 labiálisabb esik. 2

3 Az illésházi anyagban a 18, teljesen illabiális zárt e-vel ejtett alak mellett 10 é és ö közötti változat van. 2

4 E-zésen nem a nyelvjárási e fonéma megterheltségi többletét értjük a köznyelvi e-hez képest, hanem az c-nek mint önálló hangeszköznek a használatát általában.