Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Lanstyák István: A Szenc környéki nyelvjárás független labiális ö-zésének néhány kérdése

162 LANSTYÁK ISTVÁN: A SZENC KÖRNYÉKI NYELVJÁRÁS 2 Eddigi vizsgálódásainkból egyértelműen kiderült, hogy a köznyelvi e fonémának három lényeges nyelvjárási megfelelőjével kell számolnunk: az e, ö, é fonémákkal. Ez a három megfelelés nem független egymástól, hanem nagyon is szoros szálak fűzik őket egybe. Nézzük most meg egyenként e fonémák, ill. megfelelések egymáshoz való viszonyát, rendszerbeli összefüggését! a) Nyelvjárásunk ö-ző, ill. e-ző alakjai — a kisszámú újabb jövevényszóban, valamint néhány egyéb szóban tapasztalható ingadozást nem számítva — kizárásos viszonyban vannak egymással. Ez azt jelenti, hogy ha valamelyik szó köznyelvi e hangjának helyén ö jelentkezik nyelvjárásunkban, nem élhet mellette — fonológiai szinten — e-ző változat

1

7. Tehát pl. a möggy, gyerök, géphö szavaknak nem lehet é fonémát tartalmazó meggy, gyerek, géphé alakváltozatuk. Igaz, az ilyen ejtéssel az egész nyelvjárásterületen találkozhatunk bizonyos beszédhelyzetekben, ill. a beszélők bizonyos típusainál. Azonban ilyenkor nem é fonémával van dolgunk; az é'-ként ejtett hang itt csupán az ö fonéma illabiálisabb megvalósulásainak szélső határát képviseli, tehát — bizonyos esetektől eltekintve

1

8 — az ö fonéma hangszínváltozatának tekintendő

1

9. A kivételnek számító néhány újabb jövevény-, ill. idegen szónál (pl. miniszter v. minisztör, liter v. litör v. liter, dzsem v. dzsöm, szendvics v. szöndvics) éppen ellenkező a helyzet: ezek általában inkább az é fonéma labiálisabb változatának tekinthetők, legalábbis addig, amíg a labiális ejtés társadalmi érvényűvé nem válik. Mihelyt ez bekövetkezik, úgy tekinthetjük, hogy az ö fonologizálódott ezekben a szavakban, ezeket a nyelvjárás mintegy „befogadta", már nem tekinti őket tovább idegennek, megadta nekik a polgárjogot, s a „saját" szavaira vontkozó szabályok szerint jár el velük

2

0. A fölsoroltak közül ilyen a litör is (itt azonban az sem lehetetlen, hogy a mai ingadozó ejtés egy korábban már állandósult és fonologizálódott ö-ző ejtés bomlási termékeként jött létre a köznyelv vagy a szomszédos nyelvjárások hatására). Külön elbírálás alá esnek a kenyér, mégin, szegény és a gerinc szavak, valamint a nyelvjárásterület egy részén használt neköm, neköd, nékije stb. névmási határozószók, ill. a neki- igekötő (a nyelv járásterület másik részén a neköm, nekije, neki- stb. alakokat használják). Az első négy szóban az é hang megmaradását föltehetőleg a következő szótag hosszú é hangja okozta

2

1: a mégin szónak 1

7 Van olyan ö-ző nyelvjárásunk is, ahol nem ez a helyzet. A bánsági ö-ző nyelvjárásban Vöő István szerint a nyelvjárási ö az e-vel tetszőlegesen váltakozhat. Ennek viszont településtörténeti, ill. "nyelvföldrajzi okai vannak. (Wöó ISTVÁN: A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó-rendszere. Bukarest 1975. 108.) 1

8 Bizonyos ö-ző morfémáknál az ö fonéma helyén olyan jellegű enyhén labiális, zártság tekintetében az é és e közé eső hangszínárnyalat jelentkezik, amely más megítélés alá eshet. Erre 1. a dolgozat III/2 fejezetét. 1

9 De vö. IMRE SAMUNAK — az Ő céljait figyelembe véve másképp elbírálandó — eljárásával: MMNyjR. 90-1. Azzal azonban, hogy a független labiális ö-ző nyelvjárásokban (a sajátos helyzetű bánságit nem tekintve) az é jelentkezése ö-ző morfémák ö-je helyén (pl. ember, kérdez) már az ö, ill. ě fonémák „tetszőleges" váltakozását jelentené, ahogy Vöó I. állítja (BánsMgh. 82), nem lehet egyetérteni. Már csak azért sem, mert ez a váltakozás csak a fonológus szemével nézve lehet „tetszőleges"; az e előfordulása erősen függ a különböző nyelvszociológiai tényezőktől (pl. a beszédhelyzettől). 2

0 A nem idegen szavakra vonatkozó szabály szerint é fonéma csak két esetben fordulhat elő: a) néhány egytagú szóban (eisz — közelre mutatás nyomósítására —, ě kérdőszócska, ěb, ěggy, ne, se), ill. ezek származékaiban, a velük alkotott összetételekben (pl. eggyes, egylet, ěggyátullán, ěgyéb, ětyforma), b) a vegyes hangrendű szavakban (pl. héjábo ,hiába', hěrnyú, léjány, ténnap). 2

1 Az É hang üyen tulajdonságaira 1. PÉTER L.: ÖKérd. 121.