Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében
HAMVAS, PONYUS ÉS ABROSZ 139 kovácsmunka volt, de gyakrabban csak otthon készítették el. Libádon a váskával nemcsak hazaszállították az utcán lévő kútból a vizet, hanem kampójára akasztva az egyik kannát, segítségével mertek vizet a nem túl mély községi kútból (a községháza előtti kutat kancsakútnak hívták, mivel olyan magasan volt benne a víz, hogy kancsóval is tudtak belőle meríteni). Századunk elején Köbölkúton még kb. 15 Uteres faputtonyokat akasztottak a váska kampóira. Ilyen, a visszaemlékezők szerint valamivel kisebb, 10—12 literes dongás favödröket (putne) használtak ugyanerre a célra Koltán is. Nagyjából a húszas évektől kezdtek elterjedni a gyári készítésű, zománcozott ebédhordó kannák (kandli, ebídvivő), amelyek aztán fokozatosan kiszorították az edényhordó hálókban cipelt cserépfazekakat. Az ételhordó kannát ugyanúgy használták (fél kézben lógatva, ill. a váskára akasztva), mint az edényhordó hálót. A tálba rakott ételeket szakajtóruhába kötve szintén a test mellett lógatva, fél kézben vitték az asszonyok (ugyanezzel az eljárással vittek ételt a gyerekágyas asszonynak is, csakhogy abban az esetben szebb, ünneplősebb kendőbe kötötték a tálat). A kenyeret batyuzó lepedő finomabb változatába, az abroszba kötve háton szállították ki a határban dolgozóknak. Mivel a batyuzó lepedők, univerzális felhasználási lehetőségeik miatt a vizsgált falvak asszonyai körében mindig is nagy népszerűségnek örvendtek 2 0, ezzel az eszköztípussal részletesebben is kell foglalkoznunk. Általában minden faluban két fajtája (a durvább pony us és a finomabb abrosz) ismeretes, csupán Kürt a kivétel, ahol három formája különböztethető meg (a hamvas, a pony us, az abrosz) és Kőhidgyarmat, ahol viszont a hátikassal történő teherszállítás a jellemzőbb, ám az — amint arról a későbbiekben még szó lesz — csak ünnepibb alkalmakkor volt általános. A határból történő terménycipelésre, ha nem is kizárólagosan, az asszonyok itt is a ponyust használták. A batyuzó lepedők népszerűségét bizonyítja, hogy a vizsgált terület falvaiban a nők soha nem mentek ki nélküle a határba. Üresen, összehajtogatva kis helyen elfért, ezért szokták mondogatni a libádi asszonyok: „ponyust vigyünk magunkkal, hátha találunk valamit!" „Találtak", persze gyakran olyasmit is, ami nem éppen az övék volt. L. A., köbölkúti csősz ilyen esetben a század elején elvette az asszonyoktól a ponyust is — büntetésből. Amikor az egyik lánya férjhez ment, a gázsik (lakodalomban nézők) bosszúból felgyújtották a házát, és kárörvendve kiabálták: „ígnek a ponyusok!" Nézzük meg tehát a batyuzó lepedők széles körű felhasználásának egyes lehetőségeit, sort kerítve a formai és megnevezésbeü különbségek számbavételére is. Fürön, Kisújfalun és Köbölkúton olykor rőzsecipelésre is, de a különféle termések (lucerna, répalevél) határból történő hazaszállítására lényegében a vizsgált falvak mindegyikében a hamvast (Kürt, Sárkány), hamvasát, hamvaškát, poňuškát (Kolta, Jászfalu), ponyust (Fűr, Kürt, Köbölkút, Sárkány, Gyiva, Libád, Kőhidgyarmat), csóványponyust (Kisújfalu), ponyeszt (Csúz), ill. az öregebb, kopottabb abroszt (Kisújfalu) használták. A batyuzó lepedőnek ez a fajtája mindenkor durva vászonból, újabban szétfejtett zsákból készült, méretei nagyjából másfélszer másfél méteresek. Négy sarkára gyakorlatilag mindenütt egy-egy 30—100 cm-es kötőszalag, trak (Csúz), traky (Kolta, Jászfalu), korc (Kürt, Köbölkút, Gyiva), fül (Kisújfalu, Kőhidgyarmat), pánt (Kisújfalu), madzag (Libád) volt varrva. Miután a földre terített ponyusra ráhelyezték a szállítandó termést, a két ellentétes kötőszalagot átlósan megkötötték, majd a fennmaradó kettő segítségével 2 0 A batyuzó lepedők egyes vidékeken (pl. az Ung-vidéki Szirénfalván. Saját gyűjtés) a lányok kelengyéjének fontos részét képezték. Ennek vidékünkön csupán Kisújfalun bukkantunk nyomára. Itt egy közepes tehetségű parasztcsaládban a leány kelengyéje a két világháború között a következő darabokból állott: 6 lepedő, 12 törülköző, 2 batyuzó abrosz (egyik díszesebb), 1—2 terítő abrosz, 1 kosárkendő (komaasszonykendő), 2 dunyha, 6 vánkos.
