Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
BIRTOKIGAZGATÁS! VÁLTOZÁSOK 89 növények termelésénél, betakarításánál) áttérhessenek a napszámosmunka rendszeres alkalmazására. 4 A krasznahorkai uradalom levéltári állagában lévő térképek és építkezési tervrajzok arról győzik meg a kutatót, hogy az uradalomban a tőkés termelésre való áttérés folyamata már az 1820-as évek második felében megindult 5. Elkezdődtek a határrendezési munkálatok, s az 1830 — 1840-es években új magtárak, trágyagödrök, ólak, béreslakások és gazdasági épületek egész sora épült fel. A feljegyzések töredékesek, de így is jelzik, hogy az Andrássy családot sem jellemezte a „tőkebőség", de a külföldi tapasztalatok alapján idejében megvalósított birtokigazgatási változások, valamint a korszerű mezőgazdasági termelés — korabeli terminológiával —, ,,a helyes termelési arányok" megvalósítása sok más jelentéktelenebb előny mellett lehetővé tette pl. a gyapjúkonjunktúra igen eredményes kihasználását. így az uradalom tulajdonosa a jobbágyfelszabadítás utáni években bizonyos tőkével folytathatta, illetve ki is szélesíthette a kapitalista termelésre való átállást. De ez a tőke sem volt elegendő ahhoz, hogy a gazdálkodást az egész birtokon korszerűsítsék. A jószágigazgatóság igyekezett megszabadulni a kevésbé jövedelmező földektől. Eladni nem akarta őket, inkább bérbe adta az erre igényt tartó kisparasztoknak. Az érdeklődés nagy volt, hisz a jobbágyfelszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot és a földdel való felszabadítást is leszűkítette az úrbéri jobbágyokra és úrbéri zsellérekre. Ennek következtében kevés föld került paraszti tulajdonba. A parasztgazdaságok így nem tudták szélesebb keretek között kihasználni az 1850-es évek gabonakonjunktúráját. Lemondani nem akartak róla, bérleteket kerestek. Ezeket a bérleteket három-hat éves határidővel kötötték meg, de a tőkehiányban szenvedő nagybirtokosok egész birtoktesteket, majorokat is bérbe adtak. 6 Az Andrássyak vizsgált uradalmában csak paraszti kisbérletekkel találkoztunk. így például a krasznahorkaváraljai határban a Gombásmajorhoz tartozó 192 hold szántóból házi kezelésben csak 60 holdat műveltek, s a fennmaradó 132 holdat három nyomásra osztva haszonbérben műveltették úgy, hogy évente egy-egy nyomást három évre nyilvános árverésen bérbe adtak. A bérleti díjakat negyedévi részletekben, készpénzben kellett befizetni. Egy hold bérlete — a föld minőségétől függően — 8 — 10 forint között ingadozott. 1857-ben ezen a címen 736 forintot könyveltek el, ami a bérletek jelentős csökkenését bizonyítja. A bérbeadásnál jelentős szerepet játszott a trágyahiány. Az uradalom vezetése bérbe adta az olyan szántókat és réteket, amelyek „már kiélték a trágyát", s újabb erőpótlás nélkül nem adtak olyan termést, amit az uradalom még elfogadhatónak ítélt. Az 1857—1858-as termelési évben a krasznahorkaváraljai határban emelkedett az ilyen jellegű, de csak egy évre szóló haszonbérletek száma. Ezekben a szerződésekben a bérbeadó meghatározta azt a trágyamennyiséget, amennyivel a bérlő köteles volt feljavítani a talajt. A bérbeadó kikötötte a szántás minőségét és mennyiségét (általában kétszeri szántást), de gyakran még a termelhető növényfajtákat is. 7 Az elmondottakból is látható, hogy a vizsgált uradalomban fokozott figyelemmel vigyáztak 4 VÖRÖS ANTAL: A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján (1849—1890). In: A magyar mezőgazdaság a XIX—XX. században (1849—1949). AGRÁRTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 4. Budapest 1976. 11. MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE. Budapest 1979. 6/1 kötet. 577. 5 ŠOAL AKh 102/2; 104/1 1820-1850. 6 DITZ HENRIK: A magyar mezőgazdaság. Pest 1869. 190—191. G ALGóczi KÁROLY: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája. Pest 1855.177. HUNFALVY JÁNOS: Gömör és Kishont törvényesen egyesített vármegyének leírása. Pest 1867. 221. SÁNDOR PÁL: Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában. Budapest 1951. 54. 7 ŠOAL AKh 78/6 1857/4.
