Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
70 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA jellegű volt, sőt az ideiglenes alkotmány 8. §-a azt feltételezte, hogy a legfelsőbb állami szervek rendszere az elnök nélkül is fog prosperálni. A teljes hatalom formálisan a Nemzetgyűlést illette, amelynek joga volt, hogy megválassza („...jejiž předsedu a členy [ministry] volí Národní shromáždění") és felmentse a neki teljes felelősséggel tartozó kormányt. A kormány tehát tulajdonképpen a Nemzetgyűlés végrehajtó bizottságaként szerepelt. A Nemzetgyűlés olyan kormányt választhatott, amely teljes mértékben megfelelt céljainak. Az ideiglenes alkotmány novellájának hatályba lépte után a Nemzetgyűlésnek ez a joga átszállt a köztársasági elnökre („...jejíhož předsedu a členy [ministry] jmenuje a propouští president republiky"). Az ideiglenes alkotmány 14. §-a a kormány tagjainak a létszámát 17 főben állapította meg azzal, hogy az a saját soraiból választ elnökhelyettest, aki majd helyettesíti a kormány elnökét. Ez tehát számban több, mint amennyit a Nemzeti Bizottság november 2-án meghatározott. A változást az okozta, hogy a Nemzeti Bizottság a november 5-i 20. számú rendeletével népélelmezési minisztériumot hozott létre, és a november 13-i 40. számú törvényével pedig postaügyi minisztériumot. Mindehhez jött a miniszterelnök, a hadügyminiszter és egy tárca nélküli miniszter. A hadügyminiszteri funkció különben Milan Rastislav Štefánik tragikus halála következtében megüresedett, s 1919. május 8. óta nem volt betöltve. A kormány elnöke és tagjai (a miniszterek) a Nemzetgyűlés előtt november 14-én letették a 15. § 1. bekezdésében előírt fogadalmat („Předseda a členové vlády slíbí před Národním shromážděním na svou čest a svědomí, že své povinnosti svědomitě a nestranně budou konati a zákonů šetřiti"). A tárcák elosztása csak később történt meg, a kormány ülésén. Említést kell tennem az ideiglenes alkotmány 15. §-nak 2. bekezdéséről is, amely egyébként eléggé képmutató módon hangzik. E szerint a kormánynak egyetlen tagja sem lehet valamely részvénytársaság igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagja, továbbá korlátolt felelősségű társaság ügyvivője. A rendelkezés viszont semmi akadályt nem gördített egyetlen miniszter elé sem, hogy például önálló vállalkozó legyen. Szót ejtettem már arról is, hogy a kormány a Nemzetgyűlésnek felelős, s az ideiglenes alkotmány 16. §-a szerint a Nemzetgyűlés feladatkörébe tartozik, hogy bizalmatlanság esetén felmentse a kormányt. Ezzel kapcsolatban még megemlítem azt is, hogy az 1. bekezdés szerint a bizalom megvonásának szavazás útján kellett történnie, amire a képviselők többségének a jelenléte esetén elég volt az egyszerű többség. A bizalmatlansági indítványt a 2. bekezdés szerint a képviselők egynegyedének kellett aláírnia. Mindebből az következik, hogy a parlamenti többség minden nehézség nélkül megvonhatta a bizalmat, visszahívhatta és megbuktathatta a kormányt. A kormány az ideiglenes akotmány 17. §-a szerint testületi jellegű orgánum volt. Csak abban az esetben vált határozatképessé, ha tagjai közül legalább 10-en jelen voltak, beleszámítva az elnököt vagy helyettesét. Ülésein az említett szakasz 2. bekezdésében taxatíve felsorolt dolgokról dönthetett: a) törvényjavaslatokról, amelyeket a Nemzetgyűlés elé terjeszt, b) minden politikai jellegű ügyről, c) tisztviselők kinevezéséről, ha azt a jogszabály nem tartotta fenn a köztársasági elnöknek vagy a központi hivataloknak (a törvény novellája a kinevezendők körét bővítette a bírákkal és a tisztekkel). Az ügyek körét, amelyről a kormány testületileg határozott, lényegében semmi sem korlátozta, hiszen a „minden politikai jellegű ügy" (vec „politické povahy") fogalma elégséges volt arra, hogy a kormány gyakorlatilag széles körben érvényesíthesse törvény adta jogát. A dolgok határát, azazhogy mely ügyekről határozhatott a kormány, és melyekről dönthettek az egyes miniszterek, akkoriban csaknem lehetetlen volt és ma sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani.
