Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
66 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA ünnepélyes fogadalom letételének másnapján, december 22-én, vasárnap délután a prágai várban fordult a Nemzetgyűléshez. Elnöki üzenetében szólt arról, miért kényszerült külföldön maradni a háború kitörésekor, beszélt az emigrációban végzett tevékenységéről, beszámolt külföldi utazásairól, szót ejtett a szomszéd népekről, s rátért a németekhez és a magyarokhoz fűződő viszony részletesebb taglalására. Egyebek közt kijelentette, hogy „a németek által lakott terület a mi területünk, és a miénk is marad. Államunkat mi építettük fel, mi tartottuk fenn, mi építjük újból; az volna a kívánságom, hogy ebben a mi németjeink munkálkodjanak velünk — ez jobb politika volna, mint a jelenlegi kétes értékű törekvésük". A továbbiakban kihangsúlyozta: „Az államunkat mi hoztuk létre; ez meghatározza németjeink államjogi helyzetét, akik eredetileg mint emigránsok és kolonisták jöttek az országunkba. Teljes jogunk van a területünk gazdaságára, amely nélkülözhetetlen a saját és a köztünk élő németek ipara számára. Mi nem akarjuk és nem áldozhatjuk fel az ún. német területeken élő jelentős cseh kisebbségünket. Mi arról is meg vagyunk győződve, hogy a gazdasági előny mellénk állítja német honfitársainkat. Tőlük függ, hogy hozzánk helyesen viszonyuljanak." Végül biztosította őket, hogy az új csehszlovák államban „a kisebbségek teljes nemzeti jogokat és polgári egyenjogúságot fognak élvezni". Majd szlovákra fordítva a szót a magyarokról egyebek közt a következőket mondotta: „Egyenesen képtelenség volt, hogy egy olyan nemzet, mint amilyenek a magyarok, oly hosszú időn át négy más nemzetet zsákmányolt ki — a mi szlovákjainkat, a ruténokat, a románokat és a jugoszlávokat. Már Cavour helyesen látta, hogy a magyarok nem tudják tiszteletben tartani más nemzetek szabadságát, holott éppen ők maguk voltak kénytelenek védekezni a németekkel szemben; a magyarok politikailag még a háború idején is 1848 presztízséből éltek, de propagandájuk hamisságát mindenhol elnézték, ma viszont a szövetségesek egészen tisztán látják, hogy a magyaroknak csak nemzeti államukra van joguk. Az volna a kívánságom, hogy a hozzájuk való viszonyunk minél előbb rendeződjék. A magyar kisebbségek minden állampolgári jogot megkapnak. A magyarok eléggé könyörtelenek voltak, amikor mondogatták: a tót nem ember — mi nem fogunk nekik rosszal visszafizetni, csak azt akarjuk, hogy Szlovákia teljes kiterjedésében a felvirágzáshoz szükséges határokkal rendelkezzék." 3 5 Amint látjuk, Masaryk első elnöki üzenetében nem valami hízelgő szavakkal tett említést a magyarokról. S ez a továbbiakban nem is maradt visszhang és következmények nélkül. A Nemzetgyűlés kötelességének tartotta, hogy az elnöki üzenetet ne hagyja válasz nélkül. A legközelebbi ülésén, 1919. január 9-én, a képviselői klubok elnökeinek konferenciáján egyhangúan elfogadott határozat alapján olyan indítvány született, hogy a köztársasági elnök üzenetére választ kell adni. A terjedelmes választ, amellyel külön bizottság foglalkozott, március 27-én egyhangúlag jóváhagyta a Nemzetgyűlés plénuma. A megfogalmazója dr. Antonín Hajn, a Nemzetgyűlés alelnöke volt, aki mint a bizottság előadója indokolta meg felszólalásában a javaslatot. A válasziratban a Nemzetgyűlés nemcsak álláspontját fejtette ki a nemzetközi és a hazai helyzetről, hanem mindazt tulajdonképpen elfogadta saját programjaként, amit az elnöki üzenet tartalmazott. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése ebben a dokumentumban a magyarokkal kapcsolatban megállapította (szintén szlovák nyelven), hogy „ha a csehek sorsa Csehországban, Morvaországban és Sziléziában keserves volt Bécs német uralma alatt, akkor a magyarországi szlovákok sorsa Pest magyar uralma alatt elviselhetetlen volt — a népirtásra szánt nemzeti ág sorsa 3 5 NÁRSHRČESKOSL. 70-82
