Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
34 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK a területen, ahol a kolerás temető volt. Azokban a falvakban, ahol nem szembetűnő az elkülönülés, az idősebbek közül bárki meg tudja mutatni a régi kolerás temető helyét. A járvány halottainak temetőit falvanként váltakozó módon 60—100 évig nem bontották fel. Ezeken a területeken többnyire semmilyen sírjelet nem találunk, ritka kivételt jelent az egerszegi és a lédeci temető. Egerszegen a kolerás temető területén található egy kőből faragott sírjeltöredék, felirata sajnos olvashatatlan, járványra utaló jelzést sem találni rajta, így egyértelműen nem állítható, hogy kolerás halott sírjele. Lédecen a valamikori kolerás temető területén két feliratos kőből faragott sírjel is van, datálásuk a járvány éveire esik, és a járványra utaló faragás van rajtuk. Az elmúlt nyolc évben Lédec a harmadik olyan falu, amelynek temetőjében halálfejes faragást találtam valamelyik sírjelen. Első esetben a karancsberényi temetőben találtam egy töredéket a kolerás temető területén. Ebben az esetben azonosításra nem volt lehetőség. A következő eset Erdélyben volt, ahol a daróci kápolna mellett az egyik sírjelen szintén halálfej volt, itt azonosíthattam is a jelzést, egy kolerában meghalt papé volt. Az eddigi adatok alapján valószínűsíthető, hogy az ilyen „díszítés" a múlt században gyakori járványokra utaló jelzés volt. A temetési rend egyik leglényegesebb meghatározója az a szokás, hogy amikor csak lehetséges, az újabb halottat a hozzátartozói mellé temetik. Ez az oka annak, hogy azokon a területeken, ahol többnyire több évszázados sírok vannak, nemegyszer tavalyi, vagy éppen idei sírokat találunk. A zoboralji temetőkben csak néha találunk időrendi sorrendben temetettek sírjaiból álló sorokat, pl. amikor a temető zsúfoltsága már nem engedi meg, hogy mindenki a hozzátartozói mellé, vagy közelébe temetkezzék. A lédeci temetőben egy érdekes és sok töprengést okozó terület van. A viszonylag szabályosan tájolt sorok mellett a temető ÉK-i részén hirtelen felborul a rendezettség és 21 sír félkörhöz hasonló alakzatban van. Különböző ötleteimet elvetve Fazekas Mihály adta meg a magyarázatot. Miska bácsi a sírásók „rendetlenségével" magyarázta a sírok elhelyezkedését, ugyanis a sírokat úgy kellett tájolni, hogy azok a temetői kereszt irányával essenek egybe. Az ÉK-i sarokban valamikor egy természetes gát húzódott, amely a mai halottasház helyén kezdődött, és párhuzamos volt a mai kerítéssel egészen a temető végéig, itt azután kissé elkanyarodott. A sarokban található sírokat a gáthoz igazították a sírásók. (A gátat később elbontották, így nagyobbították meg a temetőt, azonban a temetőhöz csatolt területet még nem szentelték meg, ezért nem is használják.) A másik bemutatásra kerülő temető a gerencséri, Zoboralja talán legzsúfoltabb, első látásra legrendezetlenebb temetője. Ha jól megnézzük a sírok, illetve a sorok tájolását, megfigyelhetjük, hogy a sírok pontosan négy irányba néznek — látszólag teljes a zűrzavar. Rövid szemlélődés után azonban azt is észrevehetjük, hogy az egyes egységek egymásra szimmetrikusak, és jól meghatározható szimmetriatengelyük van. Az „öreg temető" sorainak tájolása szimmetrikus az út másik oldalán levő sorokra (az út a szimmetriatengely), kivételt csak az a néhány sír jelent, amelyek a régi halottasház előtt vannak. A halottasház melletti sorok szimmetrikusak a vízmosás másik oldalán levő sorokkal, tengelyük a vízmosás. Az utóbbi sorok tájolásának tükörképét az út másik oldalán találjuk, a közelmúltban meghalt fiatalok temetkezési helyén. A gyerekek sora szimmetrikus a temetői kereszt körüli sorokkal. Erre a szabályosságra nem tudok magyarázatot adni, lehet a véletlen műve, de az is lehetséges, hogy valamilyen, eddig nem ismert „rendező elv" okozza a rendkívüli tájolást. A gerencséri temetőre is jellemző az a szokás, hogy a falubeliek hozzátartozóikat igyekeznek az elődök mellé temetni. Ennek a legszemléletesebb példáját a háború éveiben elhunyt gyerekek sírjai között találjuk (a vázlaton szaggatott vonallal kereztem be azt a sírt, amelyről szó lesz). A temetőben jól elkülönül az a rész, ahová a gyerekeket temették. Az egyik sírfelirat szerint a szélső sír egy olyan gyermeké, aki egynapos korában halt meg 1950-ben. Tizenkét évvel később az édesapja is meghalt, a gyermekek temetőjébe temették, hogy szülő és gyermek egymás mellé kerüljön.
