Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján

34 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK a területen, ahol a kolerás temető volt. Azokban a falvakban, ahol nem szembetűnő az elkülönülés, az idősebbek közül bárki meg tudja mutatni a régi kolerás temető helyét. A járvány halottainak temetőit falvanként váltakozó módon 60—100 évig nem bontották fel. Ezeken a területeken többnyire semmilyen sírjelet nem találunk, ritka kivételt jelent az egerszegi és a lédeci temető. Egerszegen a kolerás temető területén található egy kőből faragott sírjeltöredék, felirata sajnos olvashatatlan, járványra utaló jelzést sem találni rajta, így egyértelműen nem állítható, hogy kolerás halott sírjele. Lédecen a valamikori kolerás temető területén két feliratos kőből faragott sírjel is van, datálásuk a járvány éveire esik, és a járványra utaló faragás van rajtuk. Az elmúlt nyolc évben Lédec a harmadik olyan falu, amelynek temetőjében halálfejes faragást találtam valamelyik sírjelen. Első esetben a karancsberényi temetőben találtam egy töredéket a kolerás temető területén. Ebben az esetben azonosításra nem volt lehetőség. A következő eset Erdélyben volt, ahol a daróci kápolna mellett az egyik sírjelen szintén halálfej volt, itt azonosíthattam is a jelzést, egy kolerában meghalt papé volt. Az eddigi adatok alapján valószínűsíthető, hogy az ilyen „díszítés" a múlt században gyakori járványokra utaló jelzés volt. A temetési rend egyik leglényegesebb meghatározója az a szokás, hogy amikor csak lehetséges, az újabb halottat a hozzátartozói mellé temetik. Ez az oka annak, hogy azokon a területeken, ahol többnyire több évszázados sírok vannak, nemegyszer tavalyi, vagy éppen idei sírokat találunk. A zoboralji temetőkben csak néha találunk időrendi sorrendben temetettek sírjaiból álló sorokat, pl. amikor a temető zsúfoltsága már nem engedi meg, hogy mindenki a hozzátartozói mellé, vagy közelébe temetkezzék. A lédeci temetőben egy érdekes és sok töprengést okozó terület van. A viszonylag szabályosan tájolt sorok mellett a temető ÉK-i részén hirtelen felborul a rendezettség és 21 sír félkörhöz hasonló alakzatban van. Különböző ötleteimet elvetve Fazekas Mihály adta meg a magyarázatot. Miska bácsi a sírásók „rendetlenségével" magyarázta a sírok elhelyezkedését, ugyanis a sírokat úgy kellett tájolni, hogy azok a temetői kereszt irányával essenek egybe. Az ÉK-i sarokban valamikor egy természetes gát húzódott, amely a mai halottasház helyén kezdődött, és párhuzamos volt a mai kerítéssel egészen a temető végéig, itt azután kissé elkanyarodott. A sarokban található sírokat a gáthoz igazították a sírásók. (A gátat később elbontották, így nagyobbították meg a temetőt, azonban a temetőhöz csatolt területet még nem szentelték meg, ezért nem is használják.) A másik bemutatásra kerülő temető a gerencséri, Zoboralja talán legzsúfoltabb, első látásra legrendezetlenebb temetője. Ha jól megnézzük a sírok, illetve a sorok tájolását, megfigyelhetjük, hogy a sírok pontosan négy irányba néznek — látszólag teljes a zűrzavar. Rövid szemlélődés után azonban azt is észrevehetjük, hogy az egyes egységek egymásra szimmetrikusak, és jól meghatároz­ható szimmetriatengelyük van. Az „öreg temető" sorainak tájolása szimmetrikus az út másik oldalán levő sorokra (az út a szimmetriatengely), kivételt csak az a néhány sír jelent, amelyek a régi halottasház előtt vannak. A halottasház melletti sorok szimmetrikusak a vízmosás másik oldalán levő sorokkal, tengelyük a vízmosás. Az utóbbi sorok tájolásának tükörképét az út másik oldalán találjuk, a közelmúltban meghalt fiatalok temetkezési helyén. A gyerekek sora szimmetrikus a temetői kereszt körüli sorokkal. Erre a szabályosságra nem tudok magyarázatot adni, lehet a véletlen műve, de az is lehetséges, hogy valamilyen, eddig nem ismert „rendező elv" okozza a rendkívüli tájolást. A gerencséri temetőre is jellemző az a szokás, hogy a falubeliek hozzátartozóikat igyekeznek az elődök mellé temetni. Ennek a legszemléletesebb példáját a háború éveiben elhunyt gyerekek sírjai között találjuk (a vázlaton szaggatott vonallal kereztem be azt a sírt, amelyről szó lesz). A te­metőben jól elkülönül az a rész, ahová a gyerekeket temették. Az egyik sírfelirat szerint a szélső sír egy olyan gyermeké, aki egynapos korában halt meg 1950-ben. Tizenkét évvel később az édesapja is meghalt, a gyermekek temetőjébe temették, hogy szülő és gyermek egymás mellé kerüljön.

Next

/
Thumbnails
Contents