Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
30 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK (Azért adtak lehetőleg pálinkát, mert azt egyszerre kis mennyiségben, apránként fogyasztották el, így több túlvilági lélek részesedhetett belőle.) A felköszöntőt ma is elmondják a halottasházban, szövegét az egyes korosztályok előénekesei elődeiktől tanulták meg. A különböző falvakban mondott felköszöntők szövegei között lényeges eltérés nincs, mindegyiknek ugyanaz a célja: megnyugtatni a gyászolókat, kissé oldani az addigi kötött, komor hangulatot, illetve a virrasztáson elfogyasztott ételt felajánlani a halottnak: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! — akkor felveszik a poharakat, és mondom tovább: Aggyunk hálát a felséges Úristennek, hogy elvitte szerencsésen a mai napot, és vigye el szerencsésen a sötét éjcakát. És azon kérem és kívánom a Jóistentől, hogy ezen meghalt testvérünknek aggya meg az örök nyugalmat, és vigye őt a szentelt j einek sorába, hogy miérettünk esedezzen. És ahány cseppet vagy harapást elfogyasztunk a meghótt hívő teteme felett, annyi purgatóriumi lelket szabadíccson meg a mindenható Úristen, Ámen." (Varga Emerencia sz. 1923, Gerencsér.) Más falvakban az utolsó részben különböző variációkat találunk. Menyhén azt mondják: „Ahány csepp italt megiszunk, annyi bűne megbocsájtasson, amit megeszünk, az mind a lelke üdvösségére essen!"; Csitáron: „Amennyi cseppet elfogyasztunk, ezerannyit aggyon a Jóisten érte!". (Ez utóbbi változatnál nem egyértelmű, hogy ki kapja az ezerannyit, a halott, vagy az italt biztosító házigazda.) A felköszöntő elhangzása után megitták a kitöltött italt, később ételt is tettek az asztalra. Az elkészített ételt egy nagy tálban tálalták fel, abból szedett mindenki magának. „Húsevő" napokon nagy tál szalonnás, kolbászos tojást, „húsgombócot" készítettek, böjti napokon pedig kalácsot sütöttek. Az elfogyasztott ételt úgy köszönték meg, hogy: „Azáltal, amit itt elfogyasztottunk a ház ne szegényeggyen, és legyen a meghalt hívők lelki üdvösségéért!" Fiatalabb halott virrasztásán lényegesen több ételt és italt adtak. Egy zsérei és egy menyhei elbeszélés szerint „az már igazán olyan volt, mint egy lagziba". Kalácsot sütöttek, húslevest, káposztát főztek ilyenkor, többen emlékeznek arra is, hogy nem ritkán pálinkából is többet adtak a kelleténél. A virrasztással kapcsolatban olyan történetekkel is találkozunk, melyekben a virrasztók bizonyos jelzésekből arra következtettek, hogy a halott lelke még közöttük van. Ilyenkor a hallott zaj, zörgés alapján azt beszélték, hogy a „halott még ott botorkál", a lelke mindaddig a házban marad, ameddig el nem temetik. Ez a vélemény az alapja annak a történetnek is, amit Vicsápapátin meséltek, egyben jól tükrözi a valamikori családon belüli viszonyokat is. Több mint ötven évvel ezelőtt egy fiatalasszony az anyósához költözött. Nem sokkal a házasságkötés után meghalt az asszony, aki maga után hagyott egy csecsemőt. A fiatalasszonyoknak valamikor nem volt sok joguk az új családban, esetünkben még azt sem engedték meg, hogy az anyósának a házában ravatalozzák fel. Otthon, a szülei házában volt a virrasztás, hazafelé menet a virrasztók megálltak egy kicsit az anyós háza előtt. Hirtelen nagy szélvihar támadt, még a kapu is kicsapódott. A fiatalasszony anyósa pedig másnap mesélte, hogy a virrasztás ideje alatt a gyermeket ringatta, aztán hallotta, hogy a gyermek szopik. A falubeliek ezt azzal magyarázták, hogy a gyermek anyjának a lelke ment az anyósa házába, hogy a gyermekét megszoptassa. Virrasztás alatt, iszogatás közben sokat beszélgettek a résztvevők, előfordult az is, hogy az ital hatására „még világiakat is énekeltek". Valamikor a virrasztás hajnalig eltartott, sokszor találkoztak össze a virrasztásból hazatérők azokkal, akik az állatokat hajtották itatni a falu kút j ára. Azokban az esetekben, amikor két éjszakátvolt ravatalon a halott, az első éjszakán csak szűkebb rokonság virrasztott, ők sem maradtak reggelig a halott mellett. A hozzátartozók csöndes beszélgetéssel, emlékezéssel töltötték el az időt éjfélig, aztán elmentek aludni. A temetés előtti, tehát
