Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
24 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK Mentek segíteni (később virrasztani) a halott komái, valamikori barátai, keresztszülei, keresztgyermekei stb. „Tele vót már ilenkor az egész ház, együtt csináttak meg mindent, amit kellett. Szóttak a bakteroknak, hogy ássák meg a sírt, elmentek ahhoz is, aki a koporsóját csinátta." Régebben szinte az egész falut megmozgatta egy haláleset, hiszen alig volt olyan ember, akinek ne lett volna tennivalója a halott mellett, „rokonságba vót a fél falu". Napjainkban egy haláleset már kisebb hatással van a falu életére. Részben azért, mert a kórházban meghaltak esetén a halott körüli teendők nagy része elmarad, másrészt pedig a falubeliek többsége a falun kívül dolgozik, és nem tud otthon maradni. Ezért ma csak a legközelebbi hozzátartozók vesznek részt a halott körüli teendők ellátásában, ők erre az időre szabadságot vesznek ki. Halálkor régebben a halottkémet is értesíteni kellett, aki megvizsgálva megállapította, hogy valóban meghalt. Az elbeszélők szerint a vizsgálat nem volt más, mint a halott szemének és pulzusának a megnézése, aztán a halottkém megmondta, hogy mikor lehet temetni. A temetés a halál másnapján vagy harmadnapján volt. A halottkém szerepkörét két évtizede a körzeti orvos vette át, most már csak az ő engedélyével lehet temetni. A halott felkészítése Mosdatás Nem sokkal a halál beállta után hozzákezdtek a halott felkészítéséhez, amit a halott hozzátartozói vagy a faluból hívott „öltöztetők" végeztek. Régebben azok a rokonok csinálták a halott körüli teendőket, aki távoli hozzátartozói voltak a halottnak, a közeli rokonok „ilyenkor nagyon ríttak, nem tudtak azok semmit se csinálni". Ha ilyen rokon nem volt, akkor azoknak a szegény falubeli asszonyoknak szóltak, akiknek fizetség is járt a halott felkészítéséért. Munkájukért leggyakrabban a halott után maradt ruhákból kaptak, de az sem volt ritka, hogy terménnyel fizettek, búzát, babot, lisztet, zsírt adtak az öltöztetőnek. Az utóbbi időben szinte mindenki maga öltözteti fel a halottat, nagyon ritkán hívnak idegeneket. Egerszegen Kleman Veronika mesélte, hogy harminc éve még mindenki szaladt át Vicsápapátira öltöztetőasszonyért, de napjainkban már itt is mindenki maga öltözteti a halottat. Öltöztetés előtt a halottat a házban mindig megmosdatták, hogy „tisztán menjen a másvilágra." Lavórba vagy teknőbe meleg vizet tettek, és abból egy bevizezett kendővel törölgették meg a halottat. A vizet később félreeső helyre öntötték, hogy ne járjanak rajta keresztül, mert az rosszat jelentene, betegséget okozna. Ezt többen azzal magyarázták, hogy a mosdatásra használt víz is „olyan hulla lesz." Menyhén és Gerencséren olyan esetekre is emlékeznek, hogy a halottmosó víznek gödröt ástak, amit később betemettek. Azokat a rongyokat, melyekkel a halottat törölgették, vagy elégették, vagy kidobták a szemétdombra. Ghymesen arra is volt példa, hogy a kendőket is elásták. A kendők, illetve a víz betemetését azzal is magyarázták, hogy nemcsak az emberekre hozhatnak betegséget, hanem az állatokra is, ezért igyekeztek megakadályozni, hogy átjárhassanak ezeken. Azt az edényt, amiben a víz volt, megtartották, de mielőtt elrakták volna, nagyon alaposan kimosták. Az utóbbi években ritka az olyan eset, amikor valaki otthon hal meg, így a halott mosdatása is csak kevés alkalommal történik a háznál. A halott mosdatásában kevés változás következett be az elmúlt évtizedekben. Talán a legszembetűnőbb változás az volt, hogy a mosdatást napjainkban a legközelebbi rokonok is elvégzik, sokszor egyedül, minden segítség nélkül.
