Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Helységnévmutató
244 ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY KÖNYVTÁRA Új sorozat Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára A csehszlovákiai magyar társadalomtudományi szemle, az Új Mindenes Gyűjtemény mellett induló új sorozatában a Madách Könyvkiadó társadalomtudományunk egy-egy jeles képviselőjét; tudományos gondolkodásunkat meghatározó müveket, illetve fontos, a szélesebb olvasóközönség számára is értékes forrásmunkákat kíván bemutatni. Célunk nem az összegezés, inkább az ösztönzés, hogy az immár felnőtté vált kisebbségi tudományosság az őt megillető helyen és módon mutatkozhasson be és mérettessék meg az olvasó által. 1989 Putz Éva A kolonyi lágzi Utószó: Sándor Eleonóra „Úgy hiszem, ritka az olyan helytörténeti vagy néprajzi munka, amely akkora hatást gyakorolt volna a közösségre, melyről íródott, mint A kolonyi lágzi. Egy egész falu identitástudatát, ellenállóképességét erősítette meg, egy egész falut döbbentett rá arra, hogy hagyományai értéket képviselnek, s nemcsak a maga, hanem az egész nemzet számára." - írja Sándor Eleonóra a könyv utószavában. Az 1938—1945 közötti időszak mindmáig szinte fehér folt tudománytörténet-írásunk számára. Ennek eltüntetéséhez járul hozzá az eredetileg 1943-ban megjelent A kolonyi lágzi újrakiadása. Ám a könyv nemcsak tudománytörténeti érdekesség — a kutatott probléma, a lakodalom újszerű és sokoldalú megközelítése, a feldolgozás tudományos alapossága és a nagyközönség számára is élvezetes közvetítése követendő példaként szolgálhat napjaink néprajzkutatása számára is. Meggyőző bizonyíték ez a könyv arra is, hogy a szakszerűség, az elmélyült vizsgálódás a legnehezebb körülmények között is hozhat olyan eredményeket, amelyek nemcsak a kisebbségi, hanem az egész magyar tudományosság számára is értéket jelentenek. „Csata mezejérül írom pár soraim..." Büttner Emil levelei az 1848/49-es szabadságharcból (forráskiadvány) Előszó: Pető Vilmos A szöveget gondozta: Öllős László Büttner Emil 1848-ban 16 évesen jelentkezik a nemzeti hadseregbe, és a híres „veres sipkás" 9. zászlóaljjal gyalog, szekéren, vonaton bebarangolja az egész akkori Magyarország területét. Részt vesz számos jelentős ütközetben: ott van Komárom ostrománál, a nagysallói ütközetben, az erdélyi harctereken, Buda bevételénél. Élményeiről megrendítő levelekben számol be édesanyjának. A 32 terjedelmes levelet olvasva filmként peregnek előttünk a szabadságharc fájdalmas, kegyetlen és mégis örömteli eseményei. Bepillantást nyerhetünk a „forradalmi hadsereg" mindennapjaiba, a honvédek életébe, a csaták szörnyű valóságába. A „hónáért éltét is szívesen feláldozó" fiú látásmódja, rendkívül jó megfigyelőképessége, írói tehetségre valló leírásai különös élményt ígérnek nemcsak a történésznek, hanem a szélesebb olvasóközönség számára is.
