Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - Kiss Gábor-Somogyi Péter: Tolna megyei avar temetők

224 KÖRKÉP a hosszú fülű kerek kengyelek, a lóhere alakú, rojtos végű és a félgömb alakú lószerszám díszek, nádlevél alakú lándzsacsúcsok, csikózabiák, bizánci csatok (38. t. 1—31,40.1.1—40,41.1.1. —23). A temetőben a közép avar korban (pl. 247., 301., 307., 373., 561. sír) és a késői periódusban lovas sírokkal már nem találkozunk a falu lakossága fokozatosan elszegényedhetett, így a lovas temetkezést senki sem engedhette meg magának. A késői sírokban az egész avar szállásterületen elterjedt leleteket találunk. Megjelennek a kettős lapú lapos indás nagyszíjvégek (pl. 548., 55l/A., 558 C/2. sír), de megtalálhatók a leletek között az avar kor legkésőbbi szakaszának jellemzői az ún. liliomos öweretek is (35. t. 1, 11 — 13). Az 558 C/2. sír leletei pedig már a nagyszentmiklósi fémművességi körhöz kapcsolódnak, többek között e sír öweretein megjelenik a poncolás és a vésés. Ugyancsak a temető késői szakaszába sorolhatók az 532—533. sír dobozbogiárai (35. t. 3—4), megjegyezzük, hogy ezek legutóbbi párhuzamai éppen Szlovákia területén a Komárom-hajógyári temető 81. sírjából kerültek elő, itt is a legkésőbbi temetkezések egyikéből (Trugly Sándor: A komáromi avar kori temetők kutatástörténete. In: Új Mindenes Gyűjtemény 4. Bratislava 1985. 7. kép 1-2). A gerjeni temető ugyancsak Kiss Gábor feldolgozása (105 — 118. lap). A temetőt Wosinsky 1890—1892 között ásta, és 110 sír került elő. A közép avar korban induló temetőt (pl. 17., 20., 47. sír) a késő avar korban is használták, s a legkésőbbi sírok egyikében a 63. sírban lapos indás nagyszíjvég és címer alakú indadíszes veretek voltak (47. t. 1—5). A gerjeni temető 77. sírjában ugyancsak dobozboglárpár volt (48. t. 4—5), tehát ez is jelzi e díszes ékszer aránylag gyakori elterjedését a késő avar korban. A Kiss Gábor által bemutatott regölyi temetőnek mintegy 180 sírja ismert (125 — 150. lap). A leletek elemzése alapján megállapítható, hogy a temető a VII. század közepétől indul, de legnagyobbrészt a késői időszakban temetkeztek bele. Jellemzője, hogy jómódú közösség nyughelye lehetett, hiszen 11 lovas temetkezés került itt elő. A közép avar kor második feléből származó lovassírok után (1., 18., 63., 96. sír) késői lovas temetkezésekkel is találkozunk (1., 12., 62., 120., 173., 175., 179. sír). S ami bizonyos meglepetésként hathat Tolna megyében, az az, hogy e késői lovassírokban is megjelennek a nagy lemezfalerák, a félgömb alakú áttört lószerszámdíszek, egy téglalap alakú merevcsüngős veret, s ezekkel párhuzamosan az egyenes talpú kengyelek, a griffes, indás és poncolt öweretek. A felsoroltak alapján a 120. sír (77.

1.1 —5) a temető legkésőbbi sírjainak egyike, kora a VIII. század vége s a IX. század eleje. Amint már az előzőekben utaltunk rá, a Tolna megyei avar kori temetők sok szempontból kapcsolódnak a szlovákiai avar kori temetőkhöz is. Ezek közül most csak egyet emelünk ki. Például a regölyi temető 107. női, valamint 108. harcos sírja tarsolyzárának (74. t. 2, 75. t. 22) jó párhuzama található Komáromban a Váradi u. 14. lovas sírjában (Čilinská, Z.: Dve pohrebiská z 8.-9. storočia v Komárne. SI. Arch. 30.1982. VI. t. 26). A 105 sírós závodi temető leleteit Wosinsky Mór 1893-ban tárta fel. A temető újrafeldolgozását Kiss Gábor végezte (163—179. lap). Az aránylag szegényes temetőt a VII. század középső harmadában nyithatták, s a VII. század végéig temetkeztek bele. Itt lovassírokkal nem találkozunk, viszont ismert a 104. sír görög feliratos mellkeresztje (95. t. 3), amely az avar kori kereszténység egyik bizonyítéka. Végül a kötet 6. lelőhelyeként néhány Tolna megyei rablóásatás sírjainak leleteit tanulmányozhatjuk (181-183. lap). A kötetben közölt leletanyag elemzésével, időrendi behatárolásával a legtöbb esetben egyetérthetünk. A leletanyag áttanulmányozása után feltűnik, hogy Tolna megyében, vagyis egykor az avar birodalom központi területén is aránylag nagy számban találkozunk lovassírokkal, mégpedig az egész avar korszakból (ezek eddig túlnyomórészt az ún. peremterületek jellemzői voltak). Megjegyezzük, hogy a Komárom-munkásnegyedi kora avar kori temető datálása szempontjából