Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján

A HALDOKLÁS JELEI, BOSZORKÁNYOK HALÁLA 19 Halálfejes kőkereszt 1867-ből a lé deci koler ás temetőben (1982) Antropomorf faragott kereszt a húszas évekből Menyhén (1981) betegnek mákfejből főztek teát, és az ópium tartalmú itallal próbáltak enyhíteni a fájdalmain, ezzel az eljárással azonban véglegesen megszüntettek minden földi szenvedést. Amikor már látták, hogy itt a vég, elhívták a papot, aki feladta az utolsó kenetet, imádkozott a beteg mellett, „így elkészítették őt az utolsó úttyára". Azoknak a betegeknek kellett a legtöbbet szenvedni, akik boszorkányok voltak. Azokról az asszonyokról, akik sokszor napokig nem tudtak meghalni, már mondogatták a falubeliek, hogy „biztosan boszorka vót, és nem tud meghalni, mer nincs ki átvegye a tudományát", és már figyelték, hogy ki megy be hozzá, kinek adja át a boszorkány a tudományát, hogy meghalhasson. (...) A rendkívüli képességüket rosszra, rontásra használó boszorkányok halála is rendkívüli volt, sok szenvedéssel járt. Menyhén beszéltek arról, hogy a boszorkány haldoklásakor az ablakban megjelent egy másik boszorkány is, és csak ekkor tudott meghalni a beteg. Gesztén olyan történetről tudnak, hogy egy haldokló asszonynak véletlenül felhajtották a takaróját, és meglátták, hogy az illetőnek „lólábai" vannak, ami csak akkor tűnt el, amikor már átadta a tudományát. Pogrányban mondták, hogy a boszorkányokat arról lehet megismerni, hogy a koporsójukban megfordulnak, nem maradnak úgy, ahogy betették őket. (Fontos ehhez tudni, hogy a kolerajárvány halottait miként temették el, erről bővebben szólok a későbbiekben.) A haldokló mellett tanúsítandó magatartásra több „utasítást" ismernek a falubeliek. Általánosan elterjedt nézet, hogy a haldokló mellett nem szabad hangosan sírni, jajveszékelni, mert az szenvedést okoz a betegnek. Több olyan történet is van, amelyben elmondják, hogy a halál beálltakor elkezdett