Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - Őskori hármas sír feltárása Dolní Vestovicén

ŐSKŐKORI HÁRMAS SÍR 207 Őskőkori hármas sír feltárása Dolní Věstonicén. Immár fél évezred telt el azóta, hogy Közép-Európa szívében felfedezték az első régészeti, pontosabban őstörténelmi jelentőségű leletet. Morvaország területén ugyanis már az egri vár ostroma idején olyan leletekre bukkantak, amelyekre évszázadokon keresztül alig figyeltek fel. Pedig az 1551-es és az 1571-es években egy nagyon művelt Blahoslav nevű püspök arról írt egy nyelvtani művében, hogy Předmostí (Přerov mellett) környékén „ököl nagyságú fogak, gerendaszerű bordák és óriási szarvak" kerültek elő. Csak a múlt század közepén, amikor már Předmostíben, Észak-Morvaország területén természetessé vált, hogy ezeket a leleteket mint az őskőkor tanúságait könyveljék el, jutottak arra a feüsmerésre, hogy az ott található régészeti leleteket egyre jobban veszélyeztetik a korszerű építkezések, tereppusztító munkálatok, beleértve a téglagyárak és mészégető üzemek talaj mozgató hatásait. Az előkerült mamutcsontokat megőrölték műtrágyának. Lösz üledékek csak a jégkorszakokban keletkeztek, s mint említettük, számos régészeti leletet találtak bennük. Sajnos, a leletek zöme többnyire elpusztult. A kár felmérhetetlen, hiszen elég megemlíteni, hogy 30 év alatt naponta hatalmas szekerekkel hordták el a „kitermelt" mamutcsontokat. A későbbi ásatások során rengeteg kő és csontszerszám, valamint művészeti érték került elő. Ezek, sajnos, a második világháború végén a mikulovi várban nagyrészt elpusztultak. Tönkrementek a Předmostíban kiásott tömegsír (5 felnőtt férfi, 3 felnőtt nő, 12 gyermek) csontvázai is. A várkastélyban, amit a háború utolsó napjaiban gyújtottak fel, több más világhírű régészeti lelet is tönkrement. (2. és 3. ábra) Az elpusztult leleteket nagyrészt kárpótolták a Csehszlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének újabb ásatásai, amelyeket dr. Bohuslav Klíma docens vezetett Dolní Věstonice és Pavlov községek határában, nem messze az említett mikulovi várkastélytól a Dyje alsó folyásán. Az ott feltárt őskori települések 25 ezer évesek. A Dolní Véstonice-i lelőhelyen is hatalmas méretben kerültek elő a mamutcsontok. Ezek az őskori lakosság vadászzsákmányáról tanúskodtak. A településen lakóházak maradványai is előfordultak, számos kő és csontszerszám s művészi faragványok kíséretében. Az első kunyhó szélén sikerült feltárni egy negyvenéves nő zsugorított csontvázát. Ez két hatalmas mamut lapockacsonttal volt befedve. Hasonló korú erősen szétdúlt állapotban levő sírra bukkantak a szomszédos Pavlovban is. 1975-től a Pavlovi-hegység alatt hatalmas földmunkálatokba kezdtek. A lösz- és agyagrétegeket a Dyje folyón épülő vízi erőműhöz szállították. Ezt a nagyszabású agyagbányászatot szerencsére a régészek állandóan figyelték, és ellenőrizték az előkerülő őskori leleteket is. Ezek közé tartozik egy negyvenéves férfi koponyacsontja, amelyet 1986 júniusában ástak ki Dolní Véstonicében. A csontok arról tanúskodnak, hogy a koponya elejét tompa tárggyal megsebesítették, de a férfi túlélte azt, és a seb beforrott. Két hónappal később a régészek munkáját egy teljesen egyedülálló embertani lelet koronázta, amely azonnal felkeltette az egész világ régészeinek és antropológusainak a figyelmét. A lelet három egymás mellett fekvő 16—23 ember csontvázából áll. A legfiatalabb egy kisebb termetű nő csontváza, amely a hátán fekszik a két férfi között. A magasabbikat a nő bal oldalán találták. Hasával a földön feküdt, a feje félre volt fordítva, és a bal karjával letakarta a nő karját. A másik férfi mindkét keze a nő medencecsontja felé irányult. A koponyáján két sorban átfúrt rókafogakat találtak. A többi koponya körül is voltak hasonló átfúrt farkas és rókafogak, valamint mamutcsontból készült esőcsepp alakú függődíszek. A hármas sír területén több kőeszközt és