Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében

KANTÁR, VÁSKA 137 1. Edényhordó zsinór, kantár rekonstrukciós rajza (Kisújfalu) 2. Edényhordó háló, pánt rekonstrukciós rajza (Kőhidgyarmat) teherhordás során Kisújfalun sikerült feljegyeznünk. Itt még századunk húszas éveinek elején is előfordult az a megoldás, amikor a cserépfazék nyakára egy vékonyabb kötelet, madzagot - majd erre egy fület — kötöttek, s ennél fogva vitték ki az edényben a levest a határba. Az így elkészített zsinórt kantárnak is mondták, s nyilván előképe annak az eszköztípusnak, amely a vizsgált terület falvainak mindegyikében többé-kevésbé ismert volt (furcsa módon ez ideig éppen Kisújfalun, továbbá Csúzon és Jászfalun nem sikerült a nyomára bukkannunk). A kantárnak (Kürt, Köbölkút, Sárkány, Gyiva), kantárénak, kantárkának (Kolta), ill. pántnak (Libád, Kőhidgyarmat) nevezett, általában verétt medzagból, lapos kötélből készített, nagy lyukú edényhordó hálóról van szó, amelynek használata századunk húszas éveiig szinte általánosan elterjedt volt, sőt ritkábban (pl. Gyiva) egészen a második világháború végéig használták. Vásárokon is be lehetett szerezni, de néhány faluban (pl. Kürt, Libád) a helybéli cigányasszonyok is foglalkoztak a készítésével, majd házalva értékesítették (általában cserébe adták élelmiszerért, gabonáért). Az edényhordó hálóba kötött fazékban vagy fél kézzel, a test mellett lógatva vitték ki az élelmet a határban dolgozó férfiaknak, vagy az általánosan elterjedt vízhordó vállrúd, a váska, vážky két végére akasztottak egyet-egyet, és vállon vitték ki. A vásfcdŕ ebédhordásra kizárólag nők használták, vízhordásra olykor a férfiak is (megjegyzendő, hogy a vízhordó vállrúd szórványos használatával még ma is találkozunk. Pl. Fűr, Libád). A valamivel több mint másfél méter hosszú, akácfából készített rúd két végén általában láncon lógott az egyes vagy kettes vaskampó, amely néha míves