Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
ÁLLATOKTÓL SZÁRMAZÓ ELŐJELEK: KUTYÁK, HALÁLMADÁR 11 Előjelek Zoboralja falvaiban számtalan olyan természeti eseményt, álmot ismernek, melyeket a közelgő haláleset előjelének, jelzésnek tekintenek. Ezekből a jelzésekből tudni vélik a várható halál helyét, idejét, valamint azt, hogy rokon, vagy falubeli idegen lesz-e a halott. A múltban ismert előjelek közül néhány jelzést igazában az idősebbek ma is hisznek, gyakran mesélték el középkorú beszélgetőtársaim azokat a történeteket, amelyek számukra is igazolták egy-egy előjel igazságát. Az idős asszonyok által elmondott előjelek közül sokat ismer a következő generáció is, azonban ez az ismeret többnyire csak annyit jelent, hogy a szüleiktől hallott elbeszélésekre emlékeznek vissza, tudomásuk van a jelzésekről, de ezekben a mai negyven év körüliek már nem hisznek, azok „igazát" maguk sosem tapasztalták. Általában megállapítható, hogy a ma élő dédszülők korosztálya tud a legtöbb olyan jelzésről, melyek várható halálesetre utalnak, és ők azok, akik saját tapasztalataikon keresztül igazolják ezeket. A mai nagyszülők és a szülők korosztálya többnyire hallomásból ismeri a jelzéseket, ezek igazában azonban nem hisz. A legidősebbek által ismert előjelek közül azokat fogadta és fogadja el igaznak az őket követő korosztály, melyekről személyesen meggyőződhetett. A legszélesebb körben és a leginkább ismert jelzések azoktól a ház körül élő állatoktól származnak, melyek viselkedésében könnyen észre lehet venni a rendkívülit. A megszokottól eltérő viselkedés magyarázatát legtöbbször abban látják, hogy az állatok egy része (kutya, tyúkok, lovak stb.) rendkívüli érzékkel rendelkeznek, és megérzik a közelgő változásokat. Ezek vonatkozhatnak az időjárás, emberi kapcsolatok megváltozására, de ugyanígy jelezhetik a várható halálesetet is. A halálra utaló jelzések közös vonása, hogy az állatok nyugtalanságát egy ember által láthatatlan „személy", a „Halál" megjelenése okozza. A kutyák amikor „uvítanak", „nyívnak", „kaparnak", akkor a családon belül bekövetkező halálra gondolnak, mert ilyenkor már az udvarban, házban jár a Halál. Az elbeszélők többsége saját tapasztalatain keresztül mondja el azokat a történeteket, melyekben a kutyák viselkedése biztos jele volt a halálnak. Ettől eltérő vélemény Vicsápapátin és Egerszegen hallható, ahol a kutyák nyugtalan viselkedéséből tűzesetre gondolnak, Egerszegen az jelentett halált, ha a kutya gödröt ásott. Olyan elbeszélésekkel is találkozunk, melyekben a kutya nem a családon belüli halált jelzi előre, hanem a távol élő halálát a rokonoknak. Ezekben az esetekben a kutyák nyugtalan viselkedése akkor kap jelentést, amikor a rokonok megtudják, hogy a hozzátartozójuk meghalt. Ha a jelzést tapasztalják, arra gondolnak, hogy a házban hal meg valaki, és ez akkor változik meg, amikor megérkezik a hír a távol élő hozzátartozó haláláról. Ľyenkor a kutyák viselkedésében a hozzátartozó „megjelenti a halált", mintegy elbúcsúzik. Ezek a jelzések Zoboralja falvaiban közismertek idősebbek és fiatalabbak körében egyaránt, és a környező szlovák falvakban (Darázsi, Kosztolány) szintén. Biztosnak gondolt jele a közeledő halálesetnek, ha madár, a halálmadár jelenik meg a ház körül. * A szerző 1980-82-ben a Szlovák Néprajzi Társaság felkérésére dolgozta fel Zoboralja halállal kapcsolatos szokásait és hiedelmeit. A Szlovák Néprajzi Társaság hozzájárulásával a mintegy 260 oldalas kézirat tanulmányi részét közöljük, az adattári rész tematikus feldolgozása megjelent HOPPAL MIHÁLY SZERK.: Folklór Archívum. 17. szám. Bp. 1987. E tanulmányhoz tartozó adattári rész a Csemadok Néprajzi Közlések című kiadványában jelenik majd meg. (A szerk. megj.)
