Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében
FÖLDRAJZI ÉS ETNOGRÁFIAI BEHATÁROLÁS 131 „A teherhordó eszközök rávilágítanak parasztságunk munkájára, az egyes foglalkozási csoportokra és a nemek közötti munkamegosztásra. Egy-egy teherhordó eszköz »vezérkövülete« régebbi gazdálkodási módoknak, társadalmi rétegeződésnek, települési mozgalmaknak és belső vándorlásoknak. Éppen ezért az etnográfusoknak fokozódó figyelemmel kell a népi teherhordást tanulmányozni." Gunda Béla 1 Az alábbi dolgozat nem egy zárt tájegység, hanem egy, többé-kevésbé önkényesen körülhatárolt terület, a Páris-patak mente emberi erővel végzett teherhordó eszközeit és módjait veszi számba 2. A fogódzóul kijelölt patakvölgy falvai nemcsak etnikai és konfesszionális, hanem gazdasági és kulturális szempontból, ill. földrajzi értelemben sem alkotnak zárt egységet. A vizsgált települések zöme magyar nemzetiségű, csupán két falu (Kolta és Jászfalu) lakossága szlovák. A magyar falvak többségében, főleg a második világháborút követő csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény eredményeként Magyarországról áttelepült szlovák nemzetiségű kisebbség él. Témánk szempontjából most elsősorban a Heves megyei Kisnánáról Kürtre települt, mintegy 30 szlovák család érdemel figyelmet. Felekezeti szempontból a vidék lakossága római katolikus vallású; az egyetlen kivételt a református Kisújfalu jelenti. A palóc népterület nyugati határa is valahol itt, nagyjából Köbölkút tájékán, metszi a Páris-patak vonalát 3. Kőhídgyarmat viszont az Alsó-Garam menti „kurtaszoknyás hatfaluhoz" tartozik, amelyek sajátos viseletükkel, „mi"-tudatukkal, endogámiájukkái különülnek el a környező falvaktól 4. A vizsgált terület falvainak fő megélhetési forrása az állattenyésztéssel kiegészített földművelésből ered. Köbölkút és Kisújfalu esetében számottevő a Páris-patak által elmocsarasított területből nyert nád és széna kitermelése. A nagybirtok szorításában élő csúziak zömét az agrárproletariátus alkotta. A férfilakosság jelentős hányada Kürtön a telefonszerelőknél, távírászoknál keresett magának munkát, és az ország távolabbi vidékeire is elkerült, ha ott ilyen szakmunkásokra volt szükség. Területválasztásunkat egyébként éppen ez a sokrétűség indokolta, hiszen a Páris-patak egy olyan területet — a Zsitva és a Garam közötti vidéket — szel, amelynek etnográfiai hovatartozása kérdéses. Ez a vidék kívül esik a történeti-földrajzi értelemben használatos, bár minden bizonnyal néprajzi sajátosságokat is felmutató Csallóköz és Mátyusföld határain, s — úgy tűnik — lényegében a palóc népterületen is. Kósa László és Filep Antal a magyar nép táji-történeti tagolódásával foglalkozó munkájában nem említi a szóban forgó területet. 5 Ján Podolák, a fő megélhetési források, a viselet és a népi építészet jellemzői alapján Szlovákia néprajzi régióinak a meghatározására tett kísérletet. A szlovákiai magyar tájegységeket figyelmen kívül hagyta ugyan, de a Zsitva és a Garam 1 GUNDA BÉLA: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen 1956. 134. 2 Kutatásunk első részeredményeiről az 1987. október 16-án, Esztergomban megrendezett Dunántúli Néprajzi Nap keretében számoltunk be. Előadásunk szövege A Páris-patak völgye magyar falvainak főbb női teherhordó eszközei és módjai címen a Komárom megyei Néprajzi Füzetek 3. számában jelent meg. Páris-völgyi vizsgálódásaink eredményeinek másik összegezése a Geräte und Methoden der Güterbeforderung mit menschlicher Kraft im Tal des Páris-Baches című tanulmányunkban található. In: Bátky-emlékkönyv. GUNDA BÉLA szerk. LUKÁCS LÁSZLÓ és PALÁDI-KOVÁCS ATTILA közreműködésével. Székesfehérvár 1989. (Előkészületben.) Jelen dolgozat a két összegzés lényegesen átdolgozott és kibővített változata. 3 Lásd Szabó László hozzászólását a palóc népterület körülhatárolásának kérdéséhez. In: NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK EVKÖNYVE. 3. évf. 1977. 44. 4 Vö. LISZKA JÓZSEF szerk.: Új Mindenes Gyűjtemény 7.,,Kurtaszoknyás hatfalu". Bratislava 1988. 5 KÓSA LÁSZLÓ—FILEP ANTAL: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest 1975.
