Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Nevizánszky Gábor: A ló háziasjtásának kezdetei a Kárpát-medencében

JÁN LI CH ARD US TANULMÁNYA 121 A ló háziasításának kezdeteivel, a domesztikálás elsődleges központjaival és elterjedésével összefüggő kérdések napjainkban gyakori viták és feltevések tárgyai. A közelmúltig általánosan elfogadott volt az a nézet, mely szerint a lótartás elterjedése Közép-Európában az ún. harangedények népének megjelenésével kapcsolható össze

1, illetve a folyamat kibontakozása a korai bronzkorba helyezhető.

2 Az esetleges korábbi keltezések lehetőségével szemben a kutatás kétségeit fejezte ki.

3 A ló korábbi, rézkori (i. e. 4. évezred végétől az i. e. 2000-ig) domesztikálásának kérdésében újabban Ján Lichardus tanulmánya jelentett fontos adalékot.

4 Az említett szerző a korábbi leletanyag kritikai átértékelése után a hosszú, sokszor mindkét végén elhegyesedő, középütt nyílással ellátott ún. Ostorf típusú zablapálcaként határozta meg. Ezek a tárgyak Nyugat-Európában telepeken és síregyüttesekben egyaránt előfordulnak, és általában a középső rézkor időszakába szokás őket helyezni. A zabla használata már közvetlenül feltételezi a ló háziasítását. Az elmondottak miatt rendkívül jelentős leletnek számít az az agancsból készített zablapálca, amely Bajcs—Farkasdpuszta (Komáromi járás) lelőhelyen került elő a badeni műveltség (i. e. 3. évezred közepétől i. e. 2100-ig) egyik települési gödrében. Az 1982 — 1983 folyamán végzett leletmentő ásatás során a Zsitva folyó egykori medre mellett húzódó teraszon mintegy 1100 m

2 felületet tártunk fel. A megvizsgált 115 települési objektum túlnyomó többsége a badeni kultúra bolerázi, illetve korai klasszikus időszakából származik.

5 Az agancsból készült zablapálca a 22. számú gödörből került elő. A gödör a H/4-es szelvényben a fekete színű települési rétegben eső után csak elmosódottan színeződött. Eredetileg minden bizonnyal hengeres formájú volt, átmérője kb. 150 — 160 cm lehetett. A fenekén a gödör DK-i részében egy sekély mélységű cölöplyuk figyelhető meg. Az objektum jellegzetes tárológödörként értelmezhető. Eredeti funkciójának elvesztését követően viszonylag gyorsan betemetődött. A homogén agyagos-homokos kitöltés nagyobb mennyiségű cserépanyagot, valamint állatcsontokat tartalmazott. A zablapálca a színeződéstől számított 70—80 cm mélységben került elő cserepek, kőbalta, másodlagosan megpörkölődött csontból készült véső, valamint pattintott kőeszközök kíséretében. Közvetlenül a gödör alja felett feküdt még néhány közepes nagyságú kő, köztük egy őrlőkő darabja, valamint három nagyobb tapasztásdarab (paticsrög). A 22. objektumtól DK-re került elő a tőle korábbi 35. számú települési objektum, az előbbivel ellentétes helyzetben. A 35. számú gödör ugyancsak a badeni műveltség korai klasszikus szakaszának leletanyagát tartalmazza. Külön említést érdemelnek egy ritka függesztőedény töredékei (1. kép). Az említett két objektum anyaga teljesen homogén volt, bolygatásra utaló terepjelenséget nem figyeltünk meg. A 22. és 35. objektum keletkezése szempontjából azok a díszítőelemek fontosak, amelyek csak bizonyos időhatáron belül fordulnak elő a talált cserepeken. így pl. közéjük tartozik az a peremtöredék, amelyen a szalagfül mellett egy csúcsos bütyök található (2. kép, 13. rajz). A fültöredék egy olyan korsó része lehetett, mely típus leginkább a badeni kultúra II. szakaszára volt 1 ONDRÁČEK, JAROMÍR: Příspěvky k poznání kultury zvoncovitých poháru na Moravě. Památky archeologické 1961. 156. 2 BÁNDI GÁBOR: Középső bronzkori lószerszám-szíjelosztó csontlemezek kérdése a Kárpát-medencében. Arch. Ért. 1963. 53. 3 HUTTEL, H. G.: Bronzezeitliche Trensen in Mittel- und Osteuropa. Prähistorische Bronzefunde XVI, 2. München 1981. 13-23. 4 LICHARDUS, JÁN: Zur Funktion der Deweihspitzen des Typus Ostorf Germania 1980. 1-24. 5 NEVIZÁNSZKY, GABRIEL-TOČÍK, ANTON: Predbežné výsledky predstihového záchranného výskumu v Bajči-Vlkanove. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 1983. Nitra 1984. 156—158.