Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
104 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA forintot. Az 1859-es kimutatás szerint 2038 állattól 2972 font tiszta gyapjút kaptak, 1861-ben 2332 juh 3090 fontot adott. 2 4 A gyapjút rendszerint szerződéses alapon értékesítették, s az esetleges felesleget beküldték a híres losonci gyapjúpiacra, bár voltak olyan esztendők, hogy az itteni árak alig fedezték a te lelte tés költségeit. A juhsajtért, tejért és savóért kapott összeg jelentősen meghaladta a gyapjúból szerzett bevételt. 1855-ben pl. az első negyedévben 27%-kal haladta meg a gyapjú negyedévre szétírt jövedelmét. A juhászat jövedelmének harmadik összetevője az állatok és a juhhús eladása volt. Az uradalomban is „dívott az a vidéki szokás", hogy a kosbárányokat még a tél beállta előtt — rendszerint kisgazdáknak vagy henteseknek — eladták. Csak az „anyabárányokat" legeltették. Túladtak a kiöregedett juhokon is. Évente 600—800 darab állatot adtak el. A tejhozamot és a szaporulatot az istállózó hónapokban rendszeresen ellenőrizték. De a legeltetési hónapokban ez gyakran alig volt lehetséges. Az uradalmi tisztek jelentése szerint ez „a hiányos felügyelet szinte magától kínálja a juhászoknak a lehetőséget emberi gyengeségeik" kihasználására. Egy — valószínűleg 1852-es — jelentés hasonló „visszaéléseket sejtet". A jószágigazgatóság erre olyan határozatot hozott, hogy csak azoknak a juhászoknak engedélyezi a marhatartást, akik „ősszel elegendő számú báránnyal számolnak el". így a vezetőség anyagilag érdekeltté tette a juhászokat a teljes szaporulat leadására. Az eredmény nem is váratott magára sokáig. 2 5 Az uradalomban nem foglalkoztak kereskedelmi célú sertéstenyésztéssel, csupán házi szükségletre tartottak sertéseket. Az uradalom alkalmazottainak, s elsősorban a cselédeknek kedvelt háziállata volt. A sertéstartás Gömörben, „ahol jó makkoltatási lehetőségek voltak", a hagyományos tenyésztési ágak közé tartozott. Hunfalvy feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1864-ben a vármegye területén 41 154 sertést írtak össze. Ennek csak igen kis hányadát tartották a krasznahorkai uradalomban. Az uradalmi kimutatásokból tudjuk, hogy több tiszti, munkás- és cselédkategória számára engedélyezték a sertés és malactartást. Ezen felül, a cselédek — igaz engedéllyel — tarthattak még sertéseket, de ezeket a természetbeni juttatásaikból kellett takarmányozniok. Feltételezzük, hogy a kihajtott falusi sertéscsordákban az uradalom alkalmazottainak sertései is makkoltak, de nem ez volt a tartás fő formája. 2 6 Az uradalomban a tisztek és a cselédek egyaránt előszeretettel tartottak szárnyasokat; csirkéket, tyúkokat, kacsákat és libákat. A szárnyasok száma 1858-ban olyan jelentős lehetett, hogy a jószágigazgatóság is foglalkozott velük. Megtiltották pl. a lúdtartást a majorsági földek közelében, valószínűleg azért, mert a cselédasszonyok előszeretettel hajtották ki ide az állataikat. Feltételezzük, hogy a rendeletet nem tartották be, mert a következő rendelkezés szerint baromfit csakis a tiszttartó külön engedélye alapján lehet tartani. A tyúkokat „szigorúan elkülönített" helyen kellett nevelni. Az uradalomban ugyanis általánosan bevett szabály volt, hogy az uradalom és az alkalmazottak állatait el kell különíteni. Egy 1853-ból szóló rendelet kimondja, hogy „sem a tisztek, sem a cselédek marhái nem lehetnek az uraságéval egy istállóban", de még a legelőkön is elkülönítették őket. 2 7 2 4 ŠOAL AKh 74/4 1852; 75/5 1854; 78/6 1955 és 1857/2. GazdLapok 1850. 859.; 1853. 346. 2 5 ŠOAL AKh 69/6 1849; 71/1 1851; 73/4 1853. 2 6 ŠOAL AKh 73/4 1853; 79/2 1858. HUNFALVY J.: GömörKishont. 210. 2 7 ŠOAL AKh 78/6 1857. HUNFALVY J.: GömörKishont. 210. GALGÓCZI, K.: MagyaroStatist. 306.
