Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban

a felnőttek mindennapi munkájában - már a pólyást kiviszi az anya a mezőre, ha nincs kire hagyni gyermekét. Kedvelt gyerekkori játékaival is a felnőttek munkáját, szokásait utánozza; jól ismeri a háziállatokat, gondozásukat. Játékában, cselekedeteiben azt utánozza, amit maga körül lát, és ez nem más, mint szüleinek reggeltől estig tartó, végeláthatatlan munkája. A gyermek nevelésében fontos tényező volt a példamutatás. Mivel a falusi gyermek felnőtt koráig szüleivel élt egy háztartásban, családi közösségben, a család segítségével megismerte a paraszti élet törvényeit, a munkát stb. A gyermek a családi munkaszervezetben munkaerőként tanulta meg, évenkénti ismétléssel a termelés módját. A családban mindenki egymásra volt utalva. Nem volt ritka, hogy 6-7 éves lányok már takarítottak, söpörtek, morzsoltak, az állatgondozásban segítettek, nyáron a baromfit megitatták, libákat, kacsákat őriztek stb. Határi munkát 6-7 éves koruktól végeztek a gyerekek. Feladatokkal bízták meg őket a szülők, nehogy elbódorogjanak a földeken. Ilyen feladat volt a zserengölés (a kukoricáról kellett leszedni a mellékhajtást), vagy a hegyeilék kihordása a szőlőből (ez utóbbi a szőlő indáinak, hónaljleveleinek leszedése után történt). A szegényebb családok 7-8 éves gyereküket elvitték kapálni, az elkopott kapa volt a gyereké, az könnyebb volt. A szülők mellett dolgoztak, utánozták őket. A szülők ráhagyták a gyerekre, csinálta, ahogy csinálta. A nagyobbacskákra azonban már rászóltak, ha a munkában hibát láttak: „Közel kapálj a kukoricához, húzz ki minden gazt..." stb. Egész nyáron át jártak szénát gyűjteni a gyerekek, ősszel felszedték a kikapált krumplit. A gyereknek könyörögni nem kellett, amit parancsoltak .neki, szó nélkül teljesítette. Buzgalmát dicsérettel nyugtázták, ösztönözték: „Jaj, de szép vagy, de jól megcsináltad!" A szófogadó gyereknek cukrot ígértek, vagy a vásárra 50 fillért. Legnagyobb jutalomnak számított, ha a gyerek farsangutoljakor narancsot kapott: „Egy kis rongyba becsavargatta és hordta az iskolába mutogatni". A narancsot a kofától vették, aki az áruját Pozsonyból hozta. A nagylányok még a mulatságba is elvitték a narancsukat, s még tánc közben is a kezükben tartották. Büntetés ritkán volt. „Szót fogadtunk, nem ellenkeztünk; játszottunk, de ha szóltak, be kellett menni." Esti harangszó után a gyereknek „nem v ót mit keresni kint". 9-10 évesen a gyerekek már munkára is szegődtek (pl. az uraság répaföldjére), jártak bugarászni (a cukorrépáról szedték a hosszú, szürke bogarakat kézzel, és üvegbe rakták). Csütörtökön jártak, mert az iskolaszüneti nap volt, a gazda földjére mácsonyát irtani. Minden gyerek kezében egy bot volt, a végén vasból készült éles fecskefarokkal, s ezzel kellett a gabona közül kibögdösni a gyomot, mácsonyát. Reggel hat órától dolgoztak, a gazdától kaptak enni, reggelit, ebédet, vacsorát. A dolgozó gyerekekre a gazda felügyelt, rászólt, ha a munkáját nem jól végezte: „Mácsonyát vassal, szírőgazt kézzel vedd ki, mert leütöm a derekad!" Ezek a munkák napszámosmunkák voltak, a gyerekek fizetést, napi bért kaptak az uraságtól, persze nagyon keveset. 10 éves fiúk és lányok már répát egyeltek a felnőttekkel együtt, ezek besegítettek a gyerek sorába, ha lemaradt, és rászóltak, ha nem tartotta be a 20 cm-es távolságot a répák között. Ebben a korban a lányok közül sokan libákat őriztek. Egy csoportban 3050 liba volt. Ezeket kellett reggel összegyűjteni a gazdasszonynál, kihajtani a tarlóra, hogy szemet egyenek az állatok. A Garamhoz jártak itatni és fürdetni a libákat, este haza kellett hajtani minden állatot. A gazdasszony csak szóban egyezett meg a libaőrzésre vállalkozó leánnyal és szüleivel, írásbeli 108