Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete
Nyáron a legények legtöbbször mezítláb jártak, vagy papucsot viseltek. Ünnepeken télen-nyáron, télen köznap is csizmát hordtak. Menyasszonyi öltözet, lakodalmi jelek, kiegészítők Az emberi élet nagy fordulóit az öltözettel és annak kiegészítő elemeivel jelzik a legszembetűnőbben. Az emberi életben a legnagyobb esemény a lakodalom volt, ezért érthető, hogy erre az alkalomra az öltözetet a legnagyobb gonddal válogatták meg. Vizsgált területünkön az első világháború előtt csak Esztergomban vásárolták a menyasszonyi ruhát, pártákat, koszorúkat, kellékeket. Az első világháború után Esztergomban már nem lehetett vásárolni, ekkor Párkányban nyitott üzletben, Érsekújvárott, Komáromban vagy Léván szerezték be a ruhákat. A menyasszonyi kellékeket általában a menyasszony és édesanyja, a vőlegény iés édesanyja együtt mentek megvásárolni Esztergomba, ahol három üzletben kaphatták meg. A menyasszonbódban a koszorúkat lehetett megvásárolni, amit külön, részekben kaptak. Külön volt a koszorú alapváza, és külön a különféle szebbnél szebb díszek: viaszvirág, rezgő, zöld levelecskék, ezüst levelek, nefelejcs, gyöngyvirág, bársonyvirág, üvegvirág (fehér anyagon gyöngyszemek), aranyos pikkelyek, színes üvegből gólya stb. Itt rendelték meg a kis és a nagy koszorút, mindenki ízlése, és anyagi helyzete szerint válogatta meg a kívánt, vagyis a divatban lévő díszeket. Az első világháború előtt több volt az üvegfigura, gólya, gyümölcs stb., és az ezüst levél, gyöngy. Később több lett a virágdísz, a pillangó, rezgő és begyegő. 2 2 Minél többet vettek belőlük, annál gazdagabb volt a koszorú. E szerint értékelte a falu a koszorúkat, hogy szegényes-e vagy gazdagos. A hajkötős bódban a szalagokat, bokrétákat vásárolták meg, és a rúzsabódban a menyasszonyi ruha anyagát, a jegying anyagát. A menyasszony mindig színesben esküdött, kedvelték a rózsaszín különféle árnyalatait. Régebben, a 30-as évek előtt selyemben, majd vastag selyemben esküdött a menyasszony. Fiatalasszony korában ez volt a legünnepibb ruhája. A menyasszony teljes díszbe öltöztetése után került sor a haj elkészítésére és a párták feltevésére. A pártafeltevés külön tudománynak számított, nem értett mindenki hozzá, de minden faluban voltak ügyes kezű asszonyok, akik ezt értették. Bényben az egyik legnevezetesebb Benefi Móric juhász felesége, született Melo Rozália volt, aki több mint fél évszázadon keresztül látta el ezt a tisztséget a faluban (1982-ben halt meg). A pártát feltevő asszonyt a menyasszony édesanyja jó előre meghívta, és kikérte a tanácsát is. (Ha a menyasszony rokonságában volt ilyen, akkor övé volt az elsőbbség.) Két ügyes kezű menyecske segített neki. Megnézte a menyasszony arcát, fejét, a haj sűrűségét, hosszúságát, s aszerint alakította a koszorúkat is. A menyasszony haját befonták a ki fonóba, majd feltettek a pártát, amely három részből állott: a nagy koszorúból vagy tornyos koszorúból, a kis koszorúból és a 8-12 cm széles hajkötők bői, szalagokból. A nagy koszorú előre, a homlok fölé került, úgy, hogy a haj elöl egy kissé kilátsszon. Ezután a szalagokat rakták fel, amelyeket előre elkészítettek. 8-10 cm széles habos szalagot használtak erre a célra, mindig kétszínűt, rózsaszínt fehérrel vagy rózsaszínt zölddel. Ezeket 10-12 cm hosszúságban ráncba szedték; a közepén, vagyis 5-6 cm-nél letűzték, összevarrták. Feltették a fejre, és az összevarrott részre ráhelyezték a kis koszorút. A szalagok első ráncai a két koszorú közé, 63
