Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete
nem díszítették. Hátul hólyagránc díszítette (hói, mélyebb hajtás), ezáltal az alja fodros volt. Garammikolán varrták. A felsőtesten télen lzacá t viseltek, amelynek változatos megnevezése igazolja leginkább közkedveltségét. Nevezték kacának, farkaskacának, kapcsos kacának, selemkacának, vatelinos kabátnak vagy brüzskabátnak. Anyaga lehetett klott, selyem, szövet vagy bársony (nyalott bárzsony, brüzsbárzsony), régebben posztó is. Kéménden szabóval varratták, vagy Esztergomban a vásáron szerezték be. Általában fekete vagy barna színekben fordult elő, testhez szabott, duplán bélelt. A külső bélése vászon, selyem vagy barhent volt, alatta pedig vatelin. Gyakran bélelték báránybőrrel is. Nem díszítették, de az alján levő fodorra fekete bársony szegélyt vagy szőrmét varrtak, az ujjvégekre pedig mindig fekete bársonyt. A íarkaskaca legfőbb dísze az ezüstcsat volt, amely elöl összefogta. Ez alól a nyakra való kendő mindig kilátszott. A legkedveltebb ruhadarabjuk volt, amelyet az idősek nyáron is viseltek, általában ünnepi alkalmakkor. Amelyik már meg volt husolva (kopva), azt hétköznap vették fel, de előbb változtattak rajta. Lefejtették róla a fodrot, és ekkor már vedrátka volt a neve; munkába, "Hétköznap viselték. Újabb téli öltözetdarabjuk volt a bekecs, lajbi (Kéménd), bökös (Garampáld), amely a harmincas évek után kezdett elterjedni, és kb. 1938-tól mondható általános viseleti darabnak. Az ujjatlan bekecs készülhetett meleg posztóból vagy báránybőrből. Az alsótesten a pendely fölött alsószoknyákat viseltek. Az alsószoknya anyaga lehetett pargét (barhent), posztó, ill. az úgynevezett fehér csipkés aljú, keményített, vasalt gyolcs alsószoknya. Általában 7-8 szélből varrták. Legrégebbi a zöld allyú vagy kétallyií szőrszoknya, amely vastag posztóból készült, és zöld vagy piros szegője volt. Kéménden csak zöld szegést használtak. 1 5 Ennek aljába még drótot is húztak, hogy jobban álljon. Az alja dupla volt, hogy többet mutasson. Mindig ezt viselték a pendely fölött. Az idős adatközlők emlékeznek arra, hogy a posztó alsószoknyákat valamikor felsőszoknyaként viselték. Amikor már csak alsószoknyaként viselték, a szegényebbek a felső részét gyakran barhentből varrták, csak az alja volt szőr, vagy szamár szőr. 1 6 Erre színes barhentszoknyát vettek fel, amelyet szegett allyú nak is neveztek. Alját gyakran szegték fel zöld posztóval, és 3 ujjnyi fővarrást is varrtak rá. A gyolcsinggel egy időben jött divatba a fehér csipkés aljú, keményített, vasalt alsószoknya, amelynek alját vásárolt csipkével szegték. Ez került mindig a felsőszoknya alá. Alsószoknyából a lányok, fiatal menyecskék 1012 darabot is felvettek, a következő sorrendben. A péntő fölé mindig a posztóból készült kétallyú alsószoknya került, amelyet télen-nyáron, ünnepen és hétköznap viseltek. Erre pargét alsószoknya került, mindig annyi, amenynyit az alkalom megkívánt. Ünnepeken több is.) A keményített, vasalt alsószoknyákat csak ünnepi alkalmakkor vették fel, ebből általában hármat viseltek egy-egy alkalommal. Felsőszoknyáikat 9-10 szélből varrták. Ezek anyaga lehetett láng színű festett, rozsdás festett, fényes festett, posztó, bársony, szatén, kangár, karton, később vastag selem. Kedvelték a moldony szoknyákat is, amelyek színük vagy mintájuk szerint lehettek kék vagy zöld moldony, piros haluskás moldony. Régente százráncú selyem vigonót vettek fel, később atlacot vagy lion t (szövet). Attól függően, hogy ki milyen szoknyát viselt, gyakran lehetett hallani, hogy módho' van szabva. A kiszabott felsőszoknya aljára legelőbb rávarrták a 25-30 cm széles pléhet, úgy, hogy az a színéről ne lát52
