Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében

71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 28 CS. SCHWALM 1984, 253-254. Vö. KOCSIS 1984c; LISZKA 1985b; LUKACS 1978; PARÍKOVÁ 1982 KÁLMÁN 1971, 80-82. „Felbukkan a Garam mentén is halványan annak a tudata, hogy Bény, Kisgyarmat, Kéménd, Szalka, Kiskeszi palóc községek lennének, de már Kőhídgyarmat, Muzsla, Köbölkút határozottan nem palócnak vallja magát. Bizonyos nyelvi jelenségeken kívül a rövid szoknyás hét község alapján választja le a vidék népe a palócokat, s a Garam mentének községeit, ennek alapján véli odatartozónak. Az igazi palóc vidék azonban a Garam mentiek szerint is inkább az Ipoly-völgy. Köbölkút és különösen a református Kisújfalu pedig egyenesen sértésnek veszi a palóc jelleg után való kérdezősködést" - állítja Szabó László egy hozzászólásában (In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, III. évf., 1977, 44.). TAKÁCS András 1986: Mátyusföld népi táncai (kézirat). SZOLNOKY 1972, 239. (XXVIII. térkép), 224. (XXIV. térkép), 226. (XXV. térkép). CS. SCHWALM 1984, 254. Vö. FILEP 1970, 1973 Vö. KAHOUNOVA 1969; LISZKA 1983; 1984e, 1985a HORVÁTH 1977. Erről részletesebben Méry Margit kötetünkben olvasható dolgozatában van szó. IKVAI 1977, 627., 645. Az Alsó-Garam mente északi részének református, részben kisnemesi falvaiban dívó egykézés (vö. BÓNIS 1941; RÉNYIOVÁ 1983, 167.) vidékünk falvaiban nem, vagy csak nagyon szórványosan volt meg. A határvonal azonban nem esik egybe az általunk vizsgált etnikai csoport határaival. U. KERÉKGYÁRTÓ 1977, 402. Vö. ANDRÁSFALVY 1980a, 51-54.; LUKÁCS 1983, 185. Vannak más, apró jelenségei is az anyagi kultúrának, amelyek elég szűk körben ismertek, de ezek sem fedik a kurtaszoknyás hatíalu kiterjedését. Kéménden pl. a szögletes hátikast (börzsönyi kosár) egyértelműen az etnikai csoport hat falujára jellemzőnek mondják és Kicsindet - más érvek mellett - éppen ezzel is elkülönítik maguktól, hogy ott puttonykast használnak. A valóság viszont az, hogy a börzsönyi kosár (már neve is mutatja!) és a puttonykas is sokkal nagyobb elterjedtségű (vö. LUKÁCS 1978, 56-57.; PARÍKOVÁ 1982, 6.). Ez utóbbit vidékünkön Garamkövesden és Ebeden is használták, az előbbit pedig többek között Csatán és Helembán is ismerték. A tájegységünktől nyugatra fekvő falvak asszonyai pedig hátikast nem is használtak. A cipekedés fő segédeszköze itt a batyu volt. Érdekes innovációs jelenség a szekér fékezésére használatos csúszó, amit eddigi kutatásaink alapján csupán Barton, Szőgyénben, Libádon és újabban Kőhídgyarmaton sikerült megfigyelnünk. Egyébként ismeretlen jelenség az egész Kárpátmedencében (vö. LISZKA 1986a). Itt jegyezzük meg, hogy falucsoportunktól keletre, az Alsó-Ipoly mentén szintén létrejött egy hasonló, hét településből álló egység. A szóban forgó hét községet (Ipolytölgyes, Ipolykiskeszi, Ipolyszalka, Letkés, Bajta, Leléd és Helemba) amellett, hogy viszonylag zárt természeti-földrajzi fekvése eleve elhatárolta környezetétől, a közös viselet, erős összeházasodás, leányvásár és összetartozás-tudat tartotta egybe. Ez az összetar-