Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Adattár - Népmesék

- Ki az? - A szegény ács! - Jó van - azt mondja akkor beereszteni. Akkor beerisztette őitet Lucifer a pokolba. Mingyá fel tűr eke ztek, a sok ördög körülvette, ütötték a blattot, de mindég ő nyert. Ollyan mérgesek vótak az ördögök, hogy má mind összeverekedtek. Mérgükbe oszt kidobták a pókolbó. Hát a Halál: ~ Most má mi csináljak veled, hova vigyelek? Ha nem köllöl sehova!? Megpróbállom, hátha a Szent Péter még befogad! Mikor fölvette a Halál a hátára, akkor vitte a mennyország kapujáho megént. Megént kérdezte a Szent Péter, hogy: - Ki van odakint? - Jaj, fogadd be ezt a szegény ácsot, mer má nem bírom ötét hordoznyi sehol! - Hát megmondtam, hogy kártyás vót! De a szegény ács súgta a Halálnak: „A szegényeknek elosztottam mindég amit nyertem!" - No, jól van, nem bánom, akkor hozd be őtet, tedd le. Osztán itt a vége, fussunk el véle! 4 Nem tudom, Kéménden történt-e vagy hol. Volt egy nagyon szép leány, akit hozzáadtak egy gazdag legényhez. A legény se volt csúnya, csak olyan együgyű, olyan teddide-teddoda volt. A menyecskének (hogy legyen neki jó sora) voltak szeretői, többek között egy pap. A pap járt hozzá, amikor nem volt odahaza az ura. Egyik alkalommal is megbeszélték a találkát, s a menyecske erősen gondolkodott, hová küldhetné el az urát. Nagybeteggé tette magát, lefeküdt az ágyba, és sóhajtozott: Jaj, ő olyan beteg, hogy meg is hal, ha az ura nem hoz neki cserfába olytott vadalmát. Ez a buta ember szerette a feleségit, nem is gondolt arra, lehet-e decemberben olyakat találni. Elindult hát a nagyerdőbe, mert a felesége meghagyta, addig haza ne jöjjön, míg nem hoz neki, különben ő meghal. Az ember, ahogy bolyongott az erdőben, összetalálkozott egy vándorral. Kérdi tőle: - Hová mész te, fiatalember? Mondta neki, hogy nagyon beteg a felesége, tán meg is hal, ha nem visz neki cserfába olytott vadalmát. - Gyere csak vissza szépen, semmi baja sincs az asszonynak. Itt van ez a nagy borzsák, majd te szépen belebújsz, én beviszlek, mert szállást fogok kérni. Melléd teszem a kést, s mikor én felkelek és dalolok, arra te kivágod a zsákot, kijősz, és lesz csihi-puhi. Úgy is volt, bement a szállásra, ahol már forgolódott a menyecske, sütöttfőzött, ki volt pirulva. Az ember kérte őt, hogy csak egy éjjelre legyen szíves szállást adni neki, mert nagyon fáradt, nem aludt, nem evett régóta. Először nem akart kötélnek állni, de a vándor mondta, hogy elalszik ő az ágy alatt is, így megegyeztek. (Magas ágyak voltak, befért). Bebújt az ágy alá, s behúzta a poggyászt is. A menyecske estére mindent elkészített, jött a pap. Megkezdődött a nagy eszem-iszom, szerelmeskedés, akkor az asszony felugrott az asztaltól, s elkezdte : 207